2017. 12. 22.

“Isten mindig jelen van” – Béri Renátó atya gyönyörű adventi gondolatai

Nem véletlenül szeretik és követik nagyon sokan Béri Renátó atya előadásait: a fiatal kármelita szerzetes mély gondolatait mindenki számára érthetően tudja megfogalmazni. Adventi elmélkedéseit a Mária Rádió tűzte műsorára, ebből emeltünk ki egy rövid szemelvényt.

Isten bennünk való jelenlétét nem az érzelmeink pozitív vagy negatív iránya mutatja. Pedig sok keresztény így él: “Ha én érzem Isten jelenlétét, akkor Ő bennem van, ha nem érzem, akkor máris meg vagyok ijedve. Biztos elhagyott, mert valami rosszat csináltam! Ha érzem Isten szeretetét, akkor ő engem biztosan szeret, ha nem érzem, akkor bizonyára rosszat csináltam, és megvonta az Ő szeretetét.” Ez még mindig a kétarcú Isten-kép elsajátítása: vannak, akik úgy élnek, hogy Isten tud szeretni és nem szeretni, és ez szerintük attól függ, hogy hogyan érzik magukat. De ez teljesen független ettől:

Isten jelen van bennem és szeret engem, akár szép érzéseim vannak, akár nem!

Akár az életben jó dolgok történtek velem, akár kevésbé, Ő mindig jelen van.  Sokszor hallok ilyen mondatokat, hogy: “Atya, az én dolgomban jó dolgok történtek, engem szeret az Isten!”.  Tudod, akkor is szeretne, ha rossz dolgok történnének veled! Isten szeretetének nem az a jele, hogy az életben pozitív vagy negatív dolgok történnek veled.

Ne azon mérjük le Isten irántunk való szeretetét, hogy az életkörülményünk, anyagi helyzetünk, egészségi állapotunk rossz vagy jó. Mindez független ettől: Isten szeret engem, bármi történjen is. 

“Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is benneteket!” Ezek azok az igék, ahol meg kéne hogy nyíljon a lábunk alatt a föld, és bele kéne  szó szerint rendülnünk! Jézus itt a szeretetének a mértékéről akar beszélni: az a szeretet. ami közte és az Atya között van, az mértékkel kifejezhetetlen. Sőt, ez már nem valami, hanem valaki: maga a Szentlélek! Ez valami döbbenet! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de lehet én már akkor is boldog lettem volna, sőt a plafonig ugráltam volna örömömben, ha Jézus azt mondta volna, hogy amint engem szeret az Atya, ahhoz képest 20 százalék..… A hihetetlen, végeláthatatlan szeretnek a húsz százaléka! De Jézus nem 20, nem 50, nem 80, hanem 100 százalékról beszél! Jézus itt ki akarja mondani a plafont, a csúcsot, a maximumot: ezért abszurdum, hogy az Ő szeretete valaha is változna. Hány ember él abban a szorongásban, hogy Jézus szeretete csökken az ő bűnei arányában. Az életünk nem telik el másként, minthogy Istent rá akarjuk arra venni, hogy jobban szeressen bennünket: ha van felesleges dolog ezen a világon, akkor ez az! 

Az életünk oly sokszor telik el teljesen mással: azon veszekszünk, hogy pénteki napokon mit kell ennünk, és hogy mit nem, hogy mik a kötelező ünnepek, és hogy mikor kell templomba jönni. Ezek mind-mind fontos dolgok, de néha elveszünk a részletekbe, az ezredrangú kérdésekbe. Ahelyett, hogy feltennénk az egyetlen, a  legfontosabb kérdést:

Tudom-e, hogy mekkora szeretettel vagyok szeretve?

Nem kell félnem és szoronganom soha, hogy ez lecsökken. Ez az ingyenes áradó szeretet, mennyire nem felel meg a természetünknek. Nagyon sokszor hallom, hogy “Atya, amit maga mond, az túl szép ahhoz, hogy igaz legyen! Tényleg ez az egész ingyen van, ez az egész “szeretetdolog”, és csak el kell fogadni?” 

Igen, mert ahogy az Atya szereti Jézust, úgy szeret Ő is bennünket! 

Fotó: Egerszalók, Facebook

Lelkiség
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás