Mit szólnátok, ha egy nap levelet kapnátok Istentől? Válaszolnátok? Leülnétek az asztalhoz, hogy papírra vessétek a gondolataitokat? Majd elballagnátok a postára, hogy feladjátok a levelet a Mennybe címezve?
Manapság csak a dédiknek írunk levelet postán vagy nagy ritkán a nagyiknak, de Istennek nem sűrűn. Én még azok közé az konzervatív és romantikus nők közé tartozom, akik írnak szerelmes leveleket és fel is adják őket. De Istennek? Neki is írnék? Néha elgondolkozom, miért nem írok Neki, hiszen mindennél jobban szeretem. A gyerekek őszinte hittel írnak Mikulásnak, angyaloknak és a kis Jézusnak is. Töredékes írástudásukkal, szókincsükkel, de határtalan hittel. Hova tűnik ez a gyermeki hit, ez a közvetlenség felnőtt korra?
Mióta láttam a Levelek Istenhez c. filmet, kicsit inspirálódtam, hogy talán mégis írnom kellene. Persze az is egy imaforma lenne, de mégis. Annyiszor elgondoltam már, mit írnék Istennek, ha igazán a lényegre szorítkoznék, ha nem ömlengenék a lényegtelen dolgokról, mint gyakran az esti imáimban teszem. Tudom, hogy számára minden fontos, ami velem történik, de egy levélbe mégis a lényeget írnám le. Most, hogy közeledik a karácsony, ismét felmerült bennem a gondolat, hogy megírjam a levelemet Jézusnak és odategyem a jászol mellé. De hogyan kellene kezdeni? Mi lenne a legfontosabb, amit mindenképpen tudnia kell? Az hiszem, a lényeg egy SMS-be is beleférne:
hirdetésSzeretlek és köszönöm, hogy értem is eljöttél a Földre!
Ti mit írnátok Jézusnak karácsonyra?
Kép: pexels.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás