Vers

Sík Sándor – Légy csendességben!

Mit jelent az igazi, mindent kiálló és leküzdő engedelmesség és bizalom? Milyen is valójában csendességben, zúgolódás nélkül követni Istent? Erről szól ez a gyönyörű vers.

Légy csendességben: Isten hogyha hív,
Halkan szólít, mint pásztorhangú síp.
Kelj fel, és indulj engedelmesen,
Kutyuska-vígan, bárány-csendesen.

Ha futni merne vesszős szenvedély,
Ne gondolj vele: menj és mendegélj.
Ha futva hágy el bárki, meg se nézd:
Csak el ne vétsed a csilingelést.

Ne nézz se jobbfelé, se balfelé:
Csak az egyenes út Az Istené.
Hátad mögött ha mennydörög, se bánd,
Te csak sürögj a hívő síp iránt.

Ha éjbe vész is előtted az út,
Megsimogasd a síró kisfiút,
Ha sívó örvény örvénynek kiált,
Te kikerüld a szepegő csigát.

A hangos ember erőt nem teremt;
Az erőszaknál erősebb a csend.
Ha szeges-öv, ha véres máglyaláng:
Te mosolyogj, és mondd, hogy Miatyánk.

S ha tán a hang a véres Hegyre vitt,
Hol elveszik a világ bűneit,
Szelíden lépj a szegezők elé:
A nyíró béres is a Pásztoré.

 

 

Kép: pexels.com

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás