Ezért csókolja meg az oltárt a pap a szentmisén – 777
Egyéb

Ezért csókolja meg az oltárt a pap a szentmisén

A negyedik századra nyúlik vissza az egyik legrégebbi liturgiai szokás, miszerint a pap minden szentmise kezdetén megcsókolja az oltárt. De vajon ez miét van így?

A pap (és a diakónus) minden szentmise kezdetén és végén megcsókolja az oltárt. Ez a gyakorlat meglehetősen furcsának tűnhet, mert talán a kőből vagy fából készült oltárok nem hordozhatnak magukban semmi különöset, ami miatt azokat tisztelni kellene.

Mi lehet a jelentősége mégis ennek az ősi szokásnak?

A szent és a megszentelt tárgyak megcsókolása többezer éve része a világ különböző vallásainak. Ez a gyakorlat azokból a kultúrákból származik, ahol ez a tisztelet illetve a köszöntés jele volt, és természetesen alkalmazták ezt a formát az istenit képviselő tárgyakra. A pogány imádatokon kívül néhány kultúrában elterjedt az étkező asztal különleges alkalmakkor való megcsókolásának hagyománya is.

Ahogy a keresztény liturgia fejlődött, a szokást ehhez a kultúrához igazították, új jelentőséget adva neki. Az oltár megcsókolása volt az egyik, melyet már korán hozzákapcsoltak a pap teendőihez a szentmisén.

A szent áldozatot ezen ünnepeljük a misén, és az oltár e kapcsolódás által nyeri el fontosságát. Ezért különítették el ezt a formát; a püspök az oltárt is felszenteli, amikor megnyitnak és átadnak egy új templomot. A felszentelés szertartása helyenként az újonnan érkező keresztelésének szertartásához igazodik, ahogy a püspök a szent olajat használja az oltár megáldásához és az imádság végén ráteszi az új, fehér terítőt.

Pope Francis kisses the altar as he arrives to celebrate Easter Mass in St. Peter’s Square at the the Vatican, Sunday, April 20, 2014. This year, the Roman Catholic church’s celebration of Easter coincides with that of the Orthodox church. Some of the hymns at the Vatican Mass were in Russian. (AP Photo/Alessandra Tarantino)

Az oltárcsókra tehát olyan tisztelettel tekinthetünk, amelynek különleges szerepe van a liturgián. Szimbolikusan Jézus Krisztusra mutat, aki a „szegletkő” az Egyházban (vö. Ef 2,20). A liturgia történetében a pap olykor megcsókolta az oltárt, mielőtt megáldotta a közösséget, ezzel is kifejezve, hogy az áldás nem tőle, hanem Istentől jön. Emellett egy időben a szentek ereklyéit is megcsókolta a pap, amikor azokat az oltárba helyezték.

Tehát igaz, hogy az oltár egy, valamilyen anyagból készült tárgy, de különleges céllal kiemelték és elválasztották, valamint elismerték az oltár megcsókolásának kiváltságos, egyedi szerepét és Jézus Krisztus áldozatához való kapcsolódását.

Forrás: Aleteia

Fordította: Soós Detti

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá