2017. 07. 17.

Hallgass meg…

Hiszünk akkor is, hogy Isten az Úr, amikor nem tapasztaljuk a nagy, látványos csodákat? Vagy az nem csoda, hogy reggel felkel a Nap?

„És amikor eljött az esteli áldozás ideje, odalépett Illés próféta és mondta: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket!” (1Kir 18,36-37)

Mikor Illés befejezte a könyörgést, alászállt az Úr tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és mindent, ami azokon volt. Látta ezt a sokaság, és arcra borultak, és mondták: az Úr az Isten, az Úr az Isten!

De miért akkor úr az Isten, amikor nagy dolgokat cselekszik? Nem nagy dolog az, hogy a mai nap is feljött a nap, és világol nekünk? Hogy van nappal és éjjel, és aki a világot teremtette, a pihenésünkre is gondolt?

Isten mindent megtesz azért, hogy az ember szívét maga felé fordítsa. Az ember pedig hisz valamit, de nem mindent. Isten mindent adott, mindent megtett, az ember sem maradhat el tőle azzal, hogy ezt hiszem, de azt már nem. Isten teljesen hozzánk alázkodott Jézus Krisztusban. Nekünk is nemcsak félig, hanem egészen meg kell alázkodnunk bűneink alatt, hogy könyörülhessen rajtunk.

Forrás: Visky Júlia: Ima. Koinónia. Kolozsvár. 2009.

Egyéb
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás