2017. 06. 27.

„Isten a legapróbb dolgokban is jelen van” – Szabó Eszter

Heves érzelmeket váltott ki az a videó, amelyet a múlt héten osztottunk meg: a Keresztény Élet online csapata az „utca embere” rovatában azt kérdezte a járókelőktől, hogy kell-e bizonyítani Isten létezését. Egy fiatal egyetemista lány magától értetődő természetességgel és egyszerűséggel tett tanúbizonyságot hitéről, amikor azt mondta, hogy mindenhol csak a bizonyítékokat látja Isten létezésére. Megkerestük Szabó Esztert, hogy beszélgessünk hitéről és az általa képviselt értékekről.

Milyen reakciók jutottak el hozzád a videót követően?

Olvastam a Facebook-bejegyzés alatt lévő kommenteket, majd bátorkodtam a 777 cikkére kattintani és az ottani véleményeket is elkezdtem olvasni. Aztán gyorsan abbahagytam, mert nem akartam néhány ember nem túl jóindulatú hozzászólásán emészteni magam. Voltak ott szép átírások, többen megpróbálták elmagyarázni, hogy én igazából mit is akarhattam mondani… (nevet)

A videóban szó szerint így fogalmaztál: Ahogy a Bibliában is benne van, a hit nem a látásból fakad. Pont fordítva van ahogy mi emberek gyakran mondjuk, hogy “Hiszem ha látom!” Nem! Látom, hogyha hiszem! A saját életemben is ezt tapasztaltam, hogy nem kell bizonygatni Isten létezését, mert amit én megtapasztalok a hitem által, az nekem egy bizonyíték!” Mi az amit te megtapasztalsz a hited által, amiért nem keresel más bizonyítékot?

Itt teljesen hétköznapi dolgokra gondolok: azt veszem észre, hogy amikor Istenre bízom a dolgokat, és a kezébe ajánlom a feladatokat, hogy legyen meg az Ő akarata az életemben, akkor abból mindig nyertesen jövök ki.

Ez egy hatalmas megnyugvást ad nekem, még akkor is, ha nem az én akaratom teljesült.

A hit a neveltetésed része volt, vagy később közeledtél csak Isten felé?

Keresztény neveltetést kaptam, tehát az alapok jönnek, de volt egy olyan időszakom, amikor nem szívesen hallottam Istenről. Ilyenkor is eljártam a gyülekezetembe, (Eszti baptista – szerk.) de kicsit úgy éreztem, hogy mindenhol csak le akarják nyomni a torkomon az egész hit témát, én pedig saját magam akartam megtapasztalni. Aztán kicsivel később azt vettem észre, hogy akarva-akaratlanul is a hitembe kapaszkodok, és hogy ez már az én saját tapasztalataimon és döntésemen nyugszik.

A mindennapi életben hogyan mutatkozik meg ez a hit?

Nehéz kérdés, biztos sokan ismerik a W.W.J.D. karkötőt, (What Would Jesus Do ?– Mit tenne Jézus?) ami emlékezteti a viselőit arra, hogy keresztényként meg kell próbálniuk példát mutatni, úgy járni-kelni, hogy ez a kérdés motiválja őket, amikor például segítségre szorul valaki. Persze vannak olyan napok, amikor nem tudok segíteni, de ez úgy gondolom minden emberrel így van. Fontos, hogy a cselekedeteinkben is megmutatkozzon a hitünk, igyekszem így élni, segíteni annak, akinek arra van szüksége, nyitott szemmel járok a világban.

Már a videóban is feltűnhetett, de most is bizonyítod, hogy derűs, vidám természeted van. Mennyiben köszönhető ez a hitednek?

Nagyban, hiszen maga az élet is öröm! Nem úgy megyek ki az utcára, hogy „megint egy hétfő”, persze azért bőven akadnak kivételek. De azt veszem észre magamon, hogy amikor közlekedek, el tudok csodálkozni kis dolgokon: például amikor meglátok egy párt, akikre úgy öröm ránézni, vagy például egy szép családot. Jó ezeket észrevenni és ezeknek örülni.

Ezek azok az apró dolgok, amelyek a „bizonyítékok” Isten létezésére?

Igen, abszolút: például ha látok egy fiatalt, aki épp egy idős embernek segít átkelni az úton, vagy ha valaki átadja a helyét a buszon. Persze lehet, hogy ez csak neveltetés, de számomra azt bizonyítja, hogy Isten ott van az emberekben. Nem kell az óriási csodákra várni és azokra gondolni, elég csak körbenézni és az apróságokat meglátni. Nekem a természet is segít, hogy közelebb kerüljek Istenhez: tavaly voltam egy ifitáborban Ausztriában, ahol gyönyörű hegyek vettek körbe. Hihetetlen volt megélni, hogy Isten mennyire jelen van a természetben. Aki nem hisz benne lehet hogy nem ezt fogja érezni, de számomra az egy tökéletes hely volt az imádkozásra, Istennek a csodálatára.

Milyennek képzeled el Istent?

Ő egy szerető Atya, akire mindig lehet számítani, és akire rábízhatom a legkisebb dolgaimat, amelyek senkit nem érdekelnek, de Őt igen. Imádkozhatok hozzá, beszélgethetek vele, mindig meghallgat és mindig a javamat akarja. Én ilyennek ismerem Őt.

Kicsit kutakodtam a közösségi oldalaidon, és találtam egy nagyon érdekes idézetet, amelyet megosztottál korábban:
„Nem csupán hinni fogok, de gyakorlatba ültetem hitemet.
Nem csupán álmodozni, cselekedni fogok.
Nem csupán tanítani, ösztönözni fogok.
Nem csupán tanulni, gyarapodni akarok.
Nem csupán adni, de szolgálni fogok.
Nem csupán élni, növekedni fogok.
Nem csupán szenvedni, de győzni fogok.”
A te életedre lefordítva mit jelentenek ezek a mondatok?

A második mondattal kezdem, mert az első és az utolsó szerintem nagyon összefügg. Nem csak álmodozom például arról, hogy tanúságot teszek, hanem cselekszem is, már azáltal is, hogy most itt beszélgetünk, vagy azzal, hogy az ominózus videónál is megálltam válaszolni a kérdésekre. A tanításnál nagyon fontos, hogy motiváld is a másikat, például ahogy a szüleim tették: nemcsak azt mondták, hogy itt ez az igerészlet, „1Péter 5, 7, magold be, hogy „Bízzátok rá minden gondotokat, mert ő gondot visel rátok” Arra ösztönöztek, hogy próbáljam ki, imádkozzak, bízzam rá Istenre a gondjaimat, és lássam meg az eredményét. Hiszem, hogy Isten akarata a legjobb a számomra.

Az „adni” és a „szolgálni” szavak között nagyon érdekes a különbség: számomra a szolgálat azt jelenti, hogy nem érdekből cselekszem, és könnyen lehet, hogy úgy csinálom, nem is veszi észre senki.

Szolgálni csak önzetlenül lehet, adni pedig nem feltétlenül.

Nem csupán élni, hanem növekedni fogok: ez számomra a hitben lévő növekedést is jelenti. Azt, hogy szeretnék egyre inkább Isten képmására formálódni, és ez nem egy stagnált állapot, hanem egy folyamatos fejlődés. A legutolsó mondat pedig szerintem az elsővel van összefüggésben: kitartani mindvégig, addig amíg Isten nem visz győzelemre. És lehet nem úgy győzöl, hogy megkapod, amit kérsz. Lehet, hogy „csak” átformál, például mikor imádkozol egy dologért már sok ideje kitartóan, lehet hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy te kérted Istent, de azt fogod érezni, hogy győztél, amitől sokkal több lettél, mint gondoltad volna, hiszen állhatatosságot, türelmet tanultál.

A 777 mottója, hogy”A hit nem magánügy.” Egyetértesz vele?

Igen! Azt tapasztalom, hogy rengeteg keresztény ember a hitét bezárja a templomba. Úgy csinál, mintha a hétköznapokban nem lehetne azt megélni, vagy mintha a hit nem volna felfedezhető például a természetben, Isten teremtéseiben.

Pedig dehogynem, nagyon jó lenne, ha nem csak a templomban lennénk keresztények, hanem minden nap azok lennénk.

Mint ahogy az is megnehezíti a dolgokat, hogy a felekezetek is gyakran bezárkóznak, nem tanulunk egymástól: lehet baptistaként azt kéne gondolnom a gyónásról, hogy tök gáz, és szegény papnak pszichiáterhez kellene mennie annyi bűnt hall egy nap. De épp ellenkezőleg: azt gondolom, hogy nagyszerű dolog, hogy leteheted a bűneidet, elmondhatod őket nem csak Istennek, hanem egy embernek is. Fontos lenne, hogy meglássuk a többi felekezetben a jót és pozitívan gondolkodjunk egymásról.

Ez amolyan útravaló üzenetnek is felfogható…

Igen, azt szeretném üzenni a 777 olvasóinak, hogy ne zárkózzanak be, ne zárják be a hitüket egy skatulyába. Engedjék kibontakozni az életük minden területére. Legyünk nyitottak egymásra, próbáljunk meg esélyt adni arra, hogy meglássuk, talán mégis van abban valami amit a másik mond. Akik hisznek, azok merjék felvállalni, akik pedig nem, azok elzárkózás vagy elutasítás helyett- ami lehet egy rossz  élmény miatt is  – próbáljanak meg nyitottan hozzáállni ehhez a kérdéshez.

Beszélgetőtárs: Martí Zoltán

Fotók: Forintos Bence

“Nem kell bebizonyítani Isten létezését, mert amit látok az maga a bizonyíték”

Interjú
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás