A mai napon emlékezünk meg egyházunk egyik legnépszerűbb szentjéről: Paduai Szent Antalról. Mindössze 36 évet élt, de olyan hatással volt korának társadalmára, hogy rövid életútja ellenére is nyomot hagyott a történelem lapjain – de mégleginkább a szívekben.
Kevesen tudják, hogy Lisszabonban született, 1195 augusztus 15-én, és már fiatalon elhatározta, hogy egyházi pályára lép, ám több kolostort jobban megismerve nem találta igazán a helyét. Vívódásai közepette találkozott Szent Ferenc követőivel, akik az apostoli szegénység és vándorprédikálás küldetésével komoly tabukat döntöttek le a kor egyházi gondolkodásában. Megszületett benne a vágy, hogy a szegények közösségében éljen.
Még 1220 nyarán csatlakozott hozzájuk. Fölvette szegény ruhájukat, keresztnevét templomuk védőszentje, Remete Szent Antal nevére cserélte. Telve a vértanúság vágyával, engedélyt kért, hogy misszionáriusként Marokkóban hirdethesse az evangéliumot. Szerencsésen el is jutott oda, Isten azonban más feladatot szánt neki. Marokkóban súlyosan megbetegedett, és 1221 tavaszán kénytelen volt visszatérni.
Egy heves vihar azonban hazája helyett Szicília partjaira sodorta. Onnan a szicíliai testvérekkel az Assisi melletti Porciunkulába ment rendje egyetemes káptalanjára.
Tartományfőnöke néhány társával együtt Forliba küldte, hogy pappá szenteljék őket. Ott az ünnep alkalmából valakinek beszédet kellett volna mondania. Ez váratlanul érte a közösséget, mivel hirtelen betegedett meg az, akinek ez lett volna a dolga. Készületlenül senki sem merte vállalni, s akkor megparancsolták Antalnak, hogy beszéljen.
hirdetésHallgatói lélegzetüket visszafojtva figyelték. Nem tudós értekezést hallottak a papság mivoltáról, hanem a legszebb hasonlatokat és a legtalálóbb szentírási idézeteket, valamint a mélységes megtapasztalások szavait a szív bőségéből.
Hitelessége és mély elköteleződése vezetett odáig, hogy Antal korának legnagyobb hitszónoka lett.
Ezt vallotta:
,,A prédikálónak le kell szállnia az emberekhez, majd ismét föl kell emelkednie, hogy az elesett embereket magával emelje.”
Különösen az 1231-ben Padovában tartott böjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már az éjszaka folyamán özönlöttek, úgyhogy nem akadt megfelelő méretű templom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az emberek. Padova városa és környéke szemmel láthatóan megváltozott: halálos ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, uzsorakamatokat és jogtalanul szerzett javakat adtak vissza, rossz nők, tolvajok és más gonosztevők bűnbánatot tartottak.
Ez az óriási munka azonban teljesen felőrölte egyébként is gyenge egészségét, úgyhogy ugyanabban az évben június 13-án, alig harminchat éves korában meghalt.
A sírjánál történt számos imameghallgatás, gyógyulás és csoda következményeként IX. Gergely pápa alig tíz hónappal halála után szentté avatta.
Bese Gergő
A kép forrása az est.hu
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás