2017. 01. 17.

Santo Subito

A szentekről hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mint akik a középkorban éltek, és most már odafentről vigyáznak ránk. A 21. század ugyanúgy számtalan nagy szentet “adott”, közöttük pedig szinte egészen biztosan Placid atyát is.

Szinte kétség sem férhet hozzá, hogy Olofsson Placid atya már odafentről figyel és vigyáz ránk. Ami nekünk pótolhatatlan veszteségnek tűnik, az most a mennyországban hatalmas ünnep: Placid atya méltó fogadtatással kerülhetett arra a helyre, amelyre ő valóban méltó volt: a mennyei hazába.

Ezekben a napokban, amikor megrendülten állunk halálhíre előtt, sokkal inkább hálát kell adnunk: Isten magyarnak teremtette ezt a fantasztikus embert, aki leírhatatlan kitartásával és alázatával mindenkinek – nem csak keresztényeknek – adott maradandó példát. Hálát kell adnunk, hogy sokan ismerhettük, hogy erőt meríthettünk belőle, hogy most is értünk tüsténkedik. Mert aki Placid atyát csak egyszer is hallotta, az biztosan tudja, hogy ő odafent sem pihen, értünk jár közben.

Megmutatta nekünk, hogy soha, a legmélyebb pillanatokban sem szabad feladnunk.  Hogy amikor a legnehezebb, akkor kell igazán optimistának lennünk. 101 évesen Placid atya volt a bizonyíték a Kárpát-medence magyarságának arra, hogy a lehetetlen nem más, mint egy tíz betűből álló szó, semmi több.

Placid atyát szentté kell avatni, minél hamarabb. Nem miatta, miattunk. Az elkövetkező generációk miatt, akiknek tovább kell adnunk azt a rengeteg szeretetet, erőt, amelyet tőle kaptunk. Hogy ne csak a fejünkben, hanem a szívünkben is mindig velünk éljen.

Halálával egy szenttel kevesebb a Földön, de egy szenttel több az égben! Santo subito!

Martí Zoltán

(eredeti fotó:  Thaler Tamás)

Egyéb
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás