Még szerencse, hogy Jézus korában nem voltak wellness szállodák, vagy airbnb. Nem tudom, hogy akkor hogy azonosulhatnának a Megváltóval azok, akik szegényebbek, és elképzelhetetlenek számukra az ilyesmi helyek. Szóval Jézus egy utolsó előtti kis lyukban született meg. Ahogy csomó dalban énekeljük: nem ragyogó fény közt nyugoszik, meg ilyenek.
Szóval fontos a dekor, és az is, hogy minél nagyobb karácsonyfánk legyen {dejóisaztutánatakarítani}, meg hogy jó illat legyen és a legszebb csomagolópapírt válasszuk. Sőt, még az ajtón is lógjon dísz, és az ablakokon is legyen egy kis hó-spray.
De ha ez nincs, azt is el kell tudni fogadni! Elég a folytonos igyekezetből és stresszből és maximalizmusból. Néha hagyjuk, hogy a lelkünk is kapjon levegőt, mert teljesen elnyomjuk a hétköznapi dolgokkal, az ünnepi készülődés (fontos?) részleteivel. Menjünk el sétálni este, vagy üljünk be valahova egy teára, ahol kiszolgálnak egy kicsit és pihenhetünk, nyugodtan átgondolhatjuk az előttünk álló napokat.
Talán nem minden úgy sikerül, ahogy szerettük volna. Talán valamiért idén szomorúbb lesz az ünnep. Talán kevesebb a pénz, kényelmetlenebb a hely. Talán borul minden az ünnepnapok alatt egy-két családtag vagy rokon miatt. Talán elfelejtünk egy ajándékot megvenni vagy magunkkal vinni. Talán nem fog esni a hó, vagy épp baromi sok hó fog esni (nekünk úgyse lesz jó semmi).
És? Akkor fogadjuk el, és ebből hozzuk ki a legjobbat. Mária és József is érezték/rájöttek, hogy nem a külső körülmények a legfontosabbak. Ők megtették a tőlük telhetőt. És az Isten csodálatossá varázsolta nekik azt a napot. Meg a többit is!
Készüljünk fel előre arra, hogy a nem (vagy kevésbé) fontos dolgokat el tudjuk engedni. Ha nem lesz 9 féle kaja csak 8, mert egyet elrontunk, akkor sem halunk éhen!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás