Sokszor hallottam már ismerősöktől, hogy súlyos beteg rokonukhoz “nem mernek” papot hívni, mert attól tartanak, azzal csak ijedtséget okoznak hozzátartozójuknak, nem megnyugvást. Pedig nagy hiba elzárni a kegyelem látható közvetítő jeleit, a szentségeket betegeink elől. Személyes élményemet mesélem el ezzel kapcsolatosan.
Amikor nagymamám állapota súlyosbodott, természetesen azonnal felmerült a családunkban, hogy papot hívjunk hozzá, aki kiszolgáltathatja számára a szentségeket. Egy kedves pap-barátom az első telefonhívásra autóba ült, hogy mielőbb ott legyen a kórházban. Családi körben maradtunk, feloldozta nagymamámat, közösen imádkoztunk, majd kiszolgáltatta a betegek szentségét. Megható, mély pillanatok voltak. Egyáltalán nem olyanok, amelyektől félnünk kell.
Szerintem már akkor hibát követünk el, amikor a betegek szentségét “utolsó kenetnek” hívjuk. Millió példa van arra, hogy egyáltalán nem az utolsó valakinek az életében. Nem szabad a régimódi megfogalmazástól való félelmünkbe burkolóznunk, hanem világosan látnunk kell, hogy Isten szeretetének megnyilvánulása és kegyelem forrása a szentség. Használjuk bátran a betegek kenete megnevezést!
hirdetésNagymamám örömmel fogadta a pap jelenlétét és láthatóan lelkesen, nagy szeretettel imádkozott, sokkal összeszedettebben, mint állapota alapján várható lett volna. Ugyanakkor – és ezért írom le ezeket a sorokat – Isten kegyelme volt az is, hogy minden eshetőségét kizárta annak, hogy megijedjen, vagy nehezen értelmezze a helyzetet. Kis idő elteltével arról beszélt, hogy szentmisén vett részt. Isten sokkal nagyobb, mint a mi egyszerű emberi félelmeink. Hiszem, hogy az Ő ajándéka volt, hogy nagymama később a számára oly’ kedves szentmisével azonosította a családi körben lezajlott szertartást, ami további erőt adhatott neki.
A Corrie ten Boom életét bemutató regény, A menedék (amelyet hamarosan a 777 is bemutat) sorai jutottak eszembe: a kellő időben Isten megadja a kegyelmet annak, aki hittel, bizalommal kéri és fogadja Tőle.
Ne aggodalmaskodjunk, ne féljünk. Legyen bizalom bennünk az irgalmas Isten iránt!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás