Nemrég megnéztem egy filmet Hogyan legyünk szinglik címmel. Gondoltam majd jól kivesézem és megkritizálom. Azonban egy nem várt dolog történt.
(Vigyázat! Spoiler veszély!)
A film elején feltettem magamnak a kérdést: Mit adhat egy romantikus vígjáték, ha már szinte az összeset láttam? Mindig ugyanaz történik, csak más színészekkel. Az első húsz percben megismerjük a szereplőket és az alapszituációt. Aztán jön a cselekmény kifejtése, majd a konfliktus, az utolsó húsz percben pedig a megoldás. A lány és a fiú egymásra találnak, futnak egy jót a repülőtéren, hatalmas vallomás, könnyek és csókok az esőben. Aztán vége, mindenki boldog.
De most kivételesen nem ez történt.
Rutinos szingliként vártam a nagy tanácsot, a csodát, a megoldást. Azaz inkább gúnyosan figyeltem, hogy vajon mit akar Hollywood lenyomni a torkomon? Mit gondolnak ők a szingli létről? Aztán valahogyan mégis sikerült közös nevezőre jutnom a filmmel. Tetszett a vége, tetszett a megoldás. Hogy hogyan legyél szingli a film szerint? Úgy, hogy egyedül vagy. Tényleg, nagyon egyedül. És ez egy váratlan húzás volt. Azt hittem, legalább az egyik lehetséges jelölttel kialakul a nagy szerelem, de nem. Hősnőnk a film elején szakít a barátjával, mert (meglepetés) nem tudja, hogy ki is ő valójában? (Bár klisének hangzik, de nagyon nagy igazság van abban, amit mond. Ezt később ki is fejtem.) Tehát a hősnőnk elindul egyedül a nagyvárosba, hogy megkeresse önmagát. Ezt egyik jó barátnője tanácsára féktelen pasizással és bulizással akarja elérni. Azonban a fiúk jönnek és mennek de nem történik semmi változás. Alice (mert így hívják hősnőnket) lassan rájön, hogy ez nem a legmegfelelőbb módja annak, hogy elérje célját. Egyik kapcsolatból a másikba táncol, mire rájön, hogy tökéletesen egyedül kéne lennie. És ez az a pont, amivel egyet kell értenem.
Ugyanis tényleg szükségünk van arra, hogy kifejlődjön a személyiségünk és tisztázzuk magunkban, mit is szeretnénk elérni az életben? És ebben nagyon sokat segít, ha egy kicsit egyedül vagyunk.
Amikor tiniként először kezdtem fiúkkal beszélgetni, már az első kérdésüktől bepánikoltam. Milyen zenéket hallgatsz? -érdeklődtek ártatlanul. Azonban nekem fogalmam sem volt róla, hogy milyen zenéket is szeretek… Egyáltalán milyen irányzatok vannak? Milyen az én stílusom? Mondanom sem kell, hogy a Mit csinálsz a szabadidődben? kérdésen is elbuktam. Fogalmam sem volt arról, hogy mik azok a dolgok, amik meghatároznak engem, a személyiségemet. Nem tudtam, hogy mik az előnyös tulajdonságaim és a hátrányaim. Egyáltalán nem tudtam magamról semmit. Akkor és ott megfogalmazódott bennem, hogy miről is beszélgetnénk, ha én semmit sem tudok magamról mondani?
És bár erről egyáltalán nem szólt a film, de azt is pontosan tudtam, hogy először nem egy fiúra van szükségem, hanem Istenre. Igen, rá van szükségem, mert valami nem stimmel a kapcsolatunkkal. Egyedüllétre van szükségem, hogy rendezhessük azt, amit kell. Isten csodája ez a vágy és ez a meggyőződés, amit adott nekem. Pontosan tudtam, hogy valami hiányzik, amit csak tőle tudok megkapni. Ezen dolgoznunk kellett és hiszem azt, hogy egész életünkben tart ez a hitbeli fejlődés. Azt is hiszem, hogy ezt az időt nem hiába kapjuk. Szükség van az egyedüllétre, hogy megismerhessük önmagunkat, azt az embert, aki Istennel kiegészülve lehetünk. Mert az Istennel kiegészült ember már teljes és tökéletesen készen áll arra, hogy megismerjen egy másik embert. Isten kiegészít és betölti az űrt az életünkben. Ha vágyunk a szeretetre, Tőle mindig megkaphatjuk. Az emberek ugyanis nem tökéletesek. Hibáznak és megbántják a másikat. Ha egy ember szeretetével akarjuk betölteni az űrt, akkor sajnos csalódni fogunk, mert nem tud olyan tökéletesen szeretni. Egyébként is, túl nagy elvárás ez a másikkal szemben. Ekkora tehert ne is aggassunk senkire!
Hogy hogyan legyél szingli?
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,33)
Keresd Istent, az ő országát és bízz benne! Töltsd vele a mindennapokat, fogadd el tőle azt az örömöt és teljességet, amit ad és hidd el neki, hogy pontosan tudja, mire van szükséged! Természetesen vannak hullámvölgyek, amikor sokkal nehezebb ezt elfogadni. De szükséged lehet erre az időszakra! Ez nem egy holtidő, amikor a boldogság kapujában ácsorogsz. Ez az időszak is lehet teljes és örömteli. A rólad sugárzó boldogságot pedig mások is észreveszik és vonzónak találják! 😉
Még nem érkezett hozzászólás