A Gyermekorvosok Amerikai Testülete (American College of Pediatricians) 2016. március 21-én kiadott egy előzetes állásfoglalást Gender Ideology Harms Children (A gender-ideológia árt a gyermekeknek) címmel. Azt ígérik, hogy ennek az állásfoglalásnak bővített formáját nyáron fogják megjelentetni. Az állásfoglalásnak különös jelentőséget ad az egyre durvuló öltözővita, vagy a mosdók körüli háború. A gyermekorvosok tudományos kutatásokon alapuló állásfoglalása arra hívja fel a közvélemény figyelmét, hogy a gender ideológia térnyerése rendkívül súlyos testi és lelki károkat okozhat gyermekek életében. Alább olvasható a kiegészítésekkel ellátott állásfoglalás magyar fordítása, melyet a szabadosadam.hu oldalról közlünk.
A GENDER IDEOLÓGIA ÁRT A GYERMEKEKNEK
A Gyermekorvosok Amerikai Testülete sürgeti a pedagógusokat és a törvényhozókat, hogy utasítsák el minden olyan szabály bevezetését, mely a gyermekeket arra kondicionálná, hogy az ellenkező nem kémiai vagy műtéti úton való felvételét normálisként fogadja el.
1. Az emberi szexualitás objektív biológiai bináris jelleg: az „XY” és „XX” az egészség genetikai jelzői, nem a rendellenesség genetikai jelzői. Az emberrel kapcsolatos terv normája az, hogy férfiként vagy nőként gondoljunk rá. Az emberi szexualitás terv szerint bináris, a szaporodás és a faj gyarapodásának nyilvánvaló céljával. Ez az elv magától értetődő. A szexuális fejlődés rendkívül ritka rendellenessége (DSDs) – beleértve a herék feminizálódását és a mellékvesekéreg veleszületett enzimdefektusát, de nem korlátozva azokra – mind orvosilag beazonosítható eltérések a szexuális binaritás normájától, és helyesen tekintik ezeket az emberi tervtől való rendellenes eltéréseknek. A DSDs-sel rendelkező egyének nem alkotnak harmadik nemet.1
2. Senki nem születik genderrel. Mindenki biológiai nemmel születik. A gender (annak tudata vagy érzékelése, hogy valaki férfi vagy nő) szociológiai és pszichológiai fogalom; nem objektív biológiai fogalom. Senki nem születik annak a tudatával, hogy ő férfi vagy nő; ennek a tudatnak a kialakulásához idő kell, és mint minden fejlődési folyamatot, ezt is kisiklathatják a gyermek szubjektív percepciói, kapcsolatai, és a gyermekkortól kezdődő kedvezőtlen tapasztalatai. Azok az emberek, aki úgy azonosítják magukat, hogy „az ellenkező neműnek érzik magukat” vagy „valahol a kettő között”, nem képeznek harmadik nemet. Biológiailag férfiak vagy nők maradnak.1,2,3
3. Amikor valaki azt hiszi, hogy ő valami, ami nem, az legjobb esetben is zavart gondolkodás jele. Amikor egy egyébként egészséges biológiai fiú azt hiszi, hogy ő lány, vagy egy egyébként egészséges biológiai lány azt hiszi, hogy ő fiú, objektív pszichológiai probléma áll fenn, mely az elmében van, nem a testben, és így is kell kezelni. Ezek a gyermekek gender dysphoriában szenvednek. A gender dysphoria (GD) – korábban Gender Identity Disorder (GID) néven jegyezték – elismert mentális rendellenesség még a legfrissebb Diagnostic and Statistical Manual of the American Psychiatric Association (DSM-V).5 szerint is. A GD/GID pszichodinamikus és szociális elméleteit soha nem cáfolták.2,4,5
4. A pubertás nem betegség és a pubertás-blokkoló hormonok veszélyesek lehetnek. Akár visszafordíthatók, akár nem, a pubertás-blokkoló hormonok betegségállapotot idéznek elő – a pubertás elmaradását – és gátolják egy előtte egészséges gyermek növekedését és termékenységét.6
5. A DSM-V szerint a nemi identitászavaros fiúk akár 98%-a, és a nemi identitászavaros lányok akár 88%-a végül elfogadja biológiai nemét, miután természetes módon átment a pubertás időszakán.5
6. A gyermekeknek, akik az ellenkező nem felvétele céljából pubertás-blokkolókat használnak, a serdülőkor végén az ellenkező nem hormonjaira (tesztoszteron, ösztrogén) lesz szükségük. Az ellenkező nemhez tartozó hormonok szedése veszélyes egészségi kockázatokkal jár, mint amilyen – többek között – a magas vérnyomás, a vérrögök keletkezése, a szélütés és a rákos megbetegedés.7,8,9,10
7. Az öngyilkosságok aránya hússzor magasabb azok között a felnőttek között, akik ellenkező nemhez tartozó hormonokat szednek és átalakító műtéten mennek keresztül. Ez még Svédországra is igaz, mely az egyik leginkább LMBT-elfogadó országnak számít.11 Mely könyörületes és józan ember ítélne fiatal gyerekeket erre a sorsra, tudva, hogy a pubertás végére lányok 88%-a, fiúk 98%-a végül elfogadja a valóságot és mentális és fizikai egészségre jut?
8. Annak kondicionálása, hogy az ellenkező nem életen át tartó kémiai és műtéti kezelés útján való felvétele normális: gyermekbántalmazás. Ha a nemi identitászavart a köznevelésben és jogi eljárásokban normálisnak fogadjuk el, összezavarjuk a gyermekeket és a szülőket, és egyre több gyermeket irányítunk gender-klinikákra, ahol pubertás-blokkoló gyógyszereket kapnak. Ez lényegében biztosítja azt a „választásukat”, hogy egy életen át rákkeltő (és más módon mérgező) hormonokat szedjenek, fiatal felnőttekként pedig nagy valószínűséggel egészséges testrészeik szükségtelen műtéti megcsonkítása mellett döntsenek.
Michelle A. Cretella, M.D. President of the American College of Pediatricians
Quentin Van Meter, M.D. Vice President of the American College of Pediatricians Pediatric Endocrinologist
Paul McHugh, M.D. University Distinguished Service Professor of Psychiatry at Johns Hopkins Medical School and the former psychiatrist in chief at Johns Hopkins Hospital
***
KIEGÉSZÍTÉSEK (a 3. és 5. pontokkal kapcsolatos kérdésekre válaszként):
A 3. ponthoz: „Hol utal az APA vagy a DSM-V arra, hogy a Gender Dysphoria mentális rendellenesség?”
Az APA (American Psychiatric Association) a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, 5th edition (DSM-V) szerzője. Az APA megállapítja, hogy a GD-ben szenvedőkre illik a rendellenesség definíciója. A Testület nem tud olyan orvosi irodalomról, melyben a pubertás-blokkoló hormonokat szedő gender dysphoriás gyermeket ne töltené el szorongással a pubertás normális, egészséges folyamatának gondolata.
A DSM-V fact sheet szerint:
„A gender dysphoria kritikus eleme, hogy klinikailag szignifikáns szorongás jelenléte kapcsolódik ehhez az állapothoz.”
„Ez az állapot klinikailag szignifikáns szorongást vagy szociális, foglalkozásbeli, illetve más fontos területek funkcióinak romlását okozza.”
Az 5. ponthoz: „Hol található a DSM-V listában a Gender Dysphoria megoldási rátája?”
A DSM-V 455. oldalán a “Gender Dysphoria without a disorder of sex development” (Gender Dysphiroa szexuális fejlődés rendellenessége nélkül) alatt ezt állapítja meg: „A gender dysphoria megmaradási rátája gyermekkortól serdülőkorig vagy felnőttkorig változó: fiúnak születettek esetében a megmaradás 2.2% és 30% között mozgott. Lánynak születettek esetében a megmaradás 12% és 50% között váltakozott.” Egyszerű matematika segítségével kiszámíthatjuk: fiúnak születettek esetében a megoldás akár 100% – 2.2% = 97.8% (a gender zavaros fiúk kb. 98%-a). Hasonlóképpen lánynak születettek esetében akár 100% – 12% = 88% gender zavaros lányról van szó.
A lényeg: A másik oldalon olyan új – tudományos alap nélküli – segítségnyújtási standardot szorgalmaznak egy bizonyos pszichológiai kondícióval (GD) rendelkező gyermekek számára, mely pubertás után a szóban forgó páciensek nagy többsége esetében egyébként megoldódna. Konkrétan a következőket tanácsolják: a gyermekek fizikai valósággal ellentétes gondolatainak elfogadása; ezeknek a gyermekeknek kémiai kasztrálása a pubertás kor előtt GnRH agonist segítségével (pubertás-blokkoló, mely terméketlenséget, növekedés megállását és csontritkulást okoz, valamint ismeretlen a hatása az agy fejlődésére), és végül, ezeknek a gyermekeknek ellentétes nemhez tartozó hormonok segítségével való végleges sterilizálása 18 éves kor előtt. Nyilvánvaló önbeteljesítő hatása van annak, ha GD-ben szenvedő gyermekeket arra bátorítunk, hogy a másik nemet vegyék magukra, majd elérjük a pubertál elfojtását. Ha egy fiút, aki megkérdőjelezi, hogy valóban fiú-e (akinek férfivá kellene nőnie) úgy kezelünk, mintha lány volna, és aztán a férfivá válás pubertás folyamatának természetes alakulását elfojtjuk, nem mi indítottuk útjára az elkerülhetetlen kimenetelt? Az összes vele azonos nemű társa fiatalemberré érik, ellenkező nemű barátai fiatal lányokká érnek, ő azonban pubertás előtti fiú marad. Pszichológiailag izolálódik és egyedül marad. Azzal a pszichológiai benyomással fog élni, hogy valami nincs rendben. Kevésbé fog tudni azonosulni azonos nemű barátaival, és azzal, hogy ő hímnemű, ezért sokkal valószínűbb, hogy önmagát nem-hímneműként vagy nőneműként fogja azonosítani. Az idegtudomány továbbá kimutatta, hogy az agy pre-frontális lebenye, mely az ítélőképességért és a kockázatok felméréséért felelős, a húszas éveink közepéig nem fejlődik ki teljesen. Soha nem volt előttünk ennyire tudományosan tisztázott, hogy gyermekek és serdülőkorban lévők nem képesek jól informált döntéseket hozni végleges, visszafordíthatatlan és életváltoztató orvosi beavatkozásokról. Ennél az oknál fogva a Testület fenntartja állítását, hogy ennek az ideológiának a promotálása abúzív először is magukkal a gender dysphoriás gyermekekkel szemben, másodszor az összes nem gender-zavaros társukkal szemben, akik közül sokan ebből következően saját gender azonosságukat is meg fogják kérdőjelezni, és akiknek testi szeméremhez és biztonsághoz való joga sérelmet fog szenvedni.
Referenciák:
1. Consortium on the Management of Disorders of Sex Development, “Clinical Guidelines for the Management of Disorders of Sex Development in Childhood.” Intersex Society of North America, March 25, 2006. Accessed 3/20/16 from http://www.dsdguidelines.org/files/clinical.pdf.
2. Zucker, Kenneth J. and Bradley Susan J. “Gender Identity and Psychosexual Disorders.”FOCUS: The Journal of Lifelong Learning in Psychiatry. Vol. III, No. 4, Fall 2005 (598-617).
3. Whitehead, Neil W. “Is Transsexuality biologically determined?” Triple Helix(UK), Autumn 2000, p6-8. accessed 3/20/16 from http://www.mygenes.co.nz/transsexuality.htm; see also Whitehead, Neil W. “Twin Studies of Transsexuals [Reveals Discordance]” accessed 3/20/16 from http://www.mygenes.co.nz/transs_stats.htm.
4. Jeffreys, Sheila. Gender Hurts: A Feminist Analysis of the Politics of Transgenderism. Routledge, New York, 2014 (pp.1-35).
5. American Psychiatric Association: Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, Fifth Edition, Arlington, VA, American Psychiatric Association, 2013 (451-459). See page 455 re: rates of persistence of gender dysphoria.
6. Hembree, WC, et al. Endocrine treatment of transsexual persons: an Endocrine Society clinical practice guideline. J Clin Endocrinol Metab. 2009;94:3132-3154.
7. Olson-Kennedy, J and Forcier, M. “Overview of the management of gender nonconformity in children and adolescents.” UpToDate November 4, 2015. Accessed 3.20.16 from www.uptodate.com.
8. Moore, E., Wisniewski, & Dobs, A. “Endocrine treatment of transsexual people: A review of treatment regimens, outcomes, and adverse effects.” The Journal of Endocrinology & Metabolism, 2003; 88(9), pp3467-3473.
9. FDA Drug Safety Communication issued for Testosterone products accessed 3.20.16: http://www.fda.gov/Drugs/DrugSafety/PostmarketDrugSafetyInformationforPatientsandProviders/ucm161874.htm.
10. World Health Organization Classification of Estrogen as a Class I Carcinogen: http://www.who.int/reproductivehealth/topics/ageing/cocs_hrt_statement.pdf.
11. Dhejne, C, et.al. “Long-Term Follow-Up of Transsexual Persons Undergoing Sex Reassignment Surgery: Cohort Study in Sweden.” PLoS ONE, 2011; 6(2). Affiliation: Department of Clinical Neuroscience, Division of Psychiatry, Karolinska Institutet, Stockholm, Sweden. Accessed 3.20.16 from http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0016885.
(Forrás: szabadosadam.hu)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás