Egy gyönyörű esti imával kívánunk jó éjszakát.
Elment a nap Istenem
minden munkájával, mulasztásával, örömével, bánatával, és soha vissza nem tér.
Te időt adsz nekünk, hogy növekedve, érlelődve termést hozzunk.
Vedd azt a keveset, amit hozni tudunk, s irgalmaddal tedd teljessé, egésszé.
Atyám, elfáradtam, s minden igyekezetem mellett is sokszor kudarcot vallok.
Kezedbe hajtom fejem:
add áldásodat arra, ami sikerült,
add bocsánatodat az elhibázottakra,
tölts el békéddel, s kérünk,
add szereteted megújító erejét életünk minden napjára nekünk is, másoknak is.
Ámen.
hirdetés
2 hozzászólás
Ezt az imát 1977 óta imádkozom. 🙂 Egy olyan táborban tanultam, amit titokban barátok között, a szülők gyerekeiknek tartottak, hogy Istenhez hűek maradhassanak, és a szeretet szavát, cselekedeteit, és a magyar történelmet gyakorolják. Én mint pótgyerek, barátnőm révén kerültem ebbe a lelkes és csodás csapatba. Barátaim szüleitől gyönyörű dolgokat tanultam, a szeretet cselekedeteit, imáit, egy olyan korszakban, amikor ezekért a dolgokért megaláztatás járt. Köszönöm nekik, hogy ma is imádkozhatom ezt az imát, és gyermekeim is tehetik ugyanezt.:)
Köszönjük, hogy ezt megosztotta velünk! 🙂 Nagyon különleges történet!