A gyermekek (beleértve minket, „felnőtt” gyermekeket is) sokszor elvárják, hogy a szüleik tökéletesek legyenek. Elveszítjük a türelmünket velük szemben, néha őket hibáztatjuk azokért a dolgokért, amelyek nehézséget jelentenek az életünkben. Gyakran elfelejtjük, hogy ők adtak nekünk életet, és megfeledkezünk arról a számtalan áldozatról, amelyeket a mi jólétünkért és boldogságunkért hoztak.
A következő fotók segítségével szeretnénk újra tudatosítani és elismerni azt a hatalmas szeretetet, amelyet édesapánktól kaptunk. Szeretnénk neki megköszönni a türelmét, gondoskodását és nagylelkűségét. Szeretnénk tőlük bocsánatot kérni azokért az esetekért, amikor kritizáltuk őket. És végül: szeretnénk felidézni a sok csodás, együtt átélt élményt és örömöt, melyet Isten rajta keresztül ajándékozott nekünk.
Ne felejtsük el, hogy mi az ő gyermekeik vagyunk, és egy napon mi magunk is szülők leszünk (sokan közülünk már most is azok).
„Kedves Édesapám!
Ma, miközben végiggondoltam a sok közösen átélt pillanatot, megtelt a szívem örömmel. A gyengeségeid ellenére (melyek mindannyiunkban vannak) kiváló édesapa voltál; köszönöm a példádat és a szereteted. Meglepőek ezek az emlékek. Látom, hogy milyen sokat adtál nekem, és én milyen keveset adtam neked cserébe. Tudom, hogy sokszor nem veszem észre a hibáimat és nem kérek értük bocsánatot. Talán volt, hogy nem mondtad ki, de mindig, ezekben az esetekben is megbocsátottál nekem. Mindig feltétel nélkül szerettél.
Mindezek miatt úgy érzem, sok mindenért kell most bocsánatot kérnem:
Az összes kis jelentéktelen dologért, amit nem szeretek benned és melyeknek nem egyszer hangot is adtam
A pesszimizmusért és a sok elszalasztott közös pillanatért
Amiért olykor az őrületbe kergettelek a kérdéseimmel. Tudom, hogy nem tudod mindenre a választ.
Amiért feltételeztem, hogy mindent te is annyira élvezel, mint én, és nem kérdeztem meg, hogy hogy érzed magad.
Amiért nem értettem meg, hogy csak mókázol velem, és hogy én a te büszkeséged és örömöd voltam.
Amiért minden alkalommal elvesztettem a türelmemet, ha úgy éreztem: csak engem akarsz idegesíteni – holott csak magadat adtad. Most már látom, hogy ezek is a kedvenc emlékeimhez tartoznak.
Amiért olykor szégyelltelek, ahelyett, hogy a világ legmenőbb és legeredetibb ajándékaként mutattalak volna be
Amiért nem fogtam fel, hogy csak a jó dolgokat akartad nekem megmutatni. Ígérem: megtanultam az igazi értékeket tőled!
Bocsánatot kérek a sok igazságtalan kritikámért. Azt gondoltam, objektíven látom a dolgokat, miközben vágtam alattad a fát, mert nem láttam túl a saját egómon.
És végül: sajnálom, hogy azt gondoltam, hogy nem is figyelsz rám. Most már látom, hogy sokkal jobban ismersz engem, mint én saját magamat.
Forrás: Chatolic-Link.org
Ezt a cikket Herényi Márk Barnabás önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás