Reggeli dugóban araszolgatva, tekerem a rádióadókat, egyszer csak megüti a fülemet egy mondat, amelyet harsogva mondd a műsorvezető. „Itt a nyár, itt a Sziget Fesztivál, gyerünk bulizni, élj úgy, mintha a mai lenne az utolsó napod! Csapassátok!” Ami azt illeti, én egyből csapattam is, merthogy áttekertem gyorsan máshova, de érdemes elgondolkodni egy pillanatra.
Félreértés ne essék, egyáltalán nem a bulizással van a probléma, hiába igyekszik úgy beállítani a keresztényeket a média jelentős része, mintha mi a hétvégi estéinket kötött hálósapkában és nyakig begombolt inggel töltenénk, miközben gyönyörködünk a szandál-zokni kombinációnkban. Nem, mi is ugyanúgy szeretünk önfeledten szórakozni, és jól érezni magunkat, de jobb, ha valamit nem felejtünk el: tényleg úgy kell élnünk, mintha a mai lenne az utolsó napunk itt a Földön!
Mert ez azt jelenti, hogy mi pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy egyszer számot kell adnunk arról, hogy mit tettünk le az asztalra. Hogy egyszer lesz Valaki, aki megkérdezi tőlünk, hogy éltünk-e a lehetőségeinkkel, hogy jó emberek voltunk-e, hogy méltók vagyunk-e ennek a bizonyos Valakinek a szeretetére.
Élj úgy, mintha a mai lenne az utolsó napod! Legyél jó ember, segíts másokon, szeresd a felebarátaidat és legyél nagyon boldog. Vedd észre Isten ajándékait az életedben, örülj az apró dolgoknak is. Élj úgy, hogy ha tényleg ez életed utolsó napja itt a Földön, akkor rengeteg embernek hiányozzál.
Élj úgy, hogy példakép legyél itt a Földön, és hogy példaképként tekintsen rád az utókor is. Csapasd így az életed!
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás