Jézus egyik leghíresebb példabeszédét aktualizálta a Facebook-oldalán Lackfi János költő: az átirat apropóját természetesen a koronavírus adta, elgondolkodtató és nagyon értékes alkotás született. A mondanivaló egyértelmű: társainkban meg kell látnunk Krisztust!
Mély és személyes vers érkezett hozzánk arról az állapotról, érzésről, amikor valamilyen külső vagy bennünk lezajló hatás miatt nem érezzük Isten jelenlétét, de pezseg a lelkünkben a vágy a visszatalálásra. Ott van bennünk a remény és a biztonságérzet, hogy nem vagyunk teljesen elveszve, de mégis benne van, milyen fájdalmas Isten nélkül létezni.
Gárdonyi Géza gyönyörű verse a “könyvek könyvéről” – azaz a Bibliáról.
Aprószentek ünnepén azokra a gyermekekre emlékezünk, akik ártatlanul haltak meg még egészen fiatalkorukban. Heródes, azt gondolván, hogy így megmentheti királyságát, és dinasztiát alapíthat a zsidók országában megölette a Betlehem környéki fiúgyermekeket. Viszont nem csupán Jézus idejében haltak meg ártatlanul gyermekek, ha nem ma is sokan vesztik így életüket, akár még születésük előtt. Rájuk is emlékezik ez az egyik olvasónktól kapott vers.
Túl az első bejgliken, az éjféli misén és a nagy ajándékhalmokon, jó újra és újra jó ránézni a betlehemre a karácsonyfa alatt, hogy az igazi lényeggel foglalkozzunk. Jézus Krisztussal, akinek a születését ünnepeljük. És mit sem ér ez az ünnep, ha Jézust nem engedjük be a szívünkbe!
Ismét egy mély verset kaptunk Zsöllye Margit tollából. Karácsonyhoz közeledve, próbáljunk kicsit többször elcsendesedni és hagyni, hogy hassonak ránk a mély gondolatok vagy akár az olyan versek, mint ez.
Isten számtalan módon közeledhet felénk. Minden lehetőséget megragad, amivel megérezhetjük a jelenlétét, akár a legapróbb dolgokban. Erről szól a vers, amit egyik olvasónk küldött.
Tegnap emlékeztünk Szent Erzsébetre, akinek szívügye volt az elesettek és a szegények gondozása és megsegítése. Mindössze 24 évesen hunyt el, mégis rengeteg jót tett rövid élete során. Lajkó Bianka olvasónk az ő tiszteletére küldött egy verset nekünk.