Mély és személyes vers érkezett hozzánk arról az állapotról, érzésről, amikor valamilyen külső vagy bennünk lezajló hatás miatt nem érezzük Isten jelenlétét, de pezseg a lelkünkben a vágy a visszatalálásra. Ott van bennünk a remény és a biztonságérzet, hogy nem vagyunk teljesen elveszve, de mégis benne van, milyen fájdalmas Isten nélkül létezni.
Világűr bennem, a formája akár Ő.
Bár még soha nem láttam,
Tudom, pontosan bele tudna illeszkedni.
A múltkor egyedül sétáltam,
S hirtelen, mintha összetörtek volna,
Vagy egy darabot kitéptek volna belőlem,
Szúró fájdalmat éreztem mellkasomban.
Még a lábnyomok is eltűntek mellőlem.
Azóta nem érzek semmit.
Az ég is beborult, még csillagot sem látok.
Aznap este lement a Nap
És én azóta napsugarat várok.
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás