„Rögtönözve kezdtünk dalolni és saját szavainkkal imádkozni a nap bármely pontján a metróban, az utcákon, a templomokban, ki-ki a saját nyelvén. Ezért volt gyönyörű ez az ünnep. Valódi ünnep volt, megható, spontán és időtlen.” Őszinte beszámoló a lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozóról – ezúttal egy fiú szemszögéből!
