„Isten összetört és újragyúrt” – egy megtérés és szabadulás története

„Megélem azt a szabadságot, amely mindenek felett van” – mondja Gál Álmos keramikus, aki a Találkozás című műsorban beszélt a szenvedélybetegségből való szabadulásáról, megtéréséről és az agyag megformálásának szeretetéről.

„Isten nem kidobott, hanem bár összetört, de újragyúrt.

Egy bányász családba születtem, nem annyira szerelemgyerekként, inkább besikeredtem. Azért tartott meg anyukám, mert neki volt egy egészséges, jó szíve. Akkor már 40 éves volt, ez azért korábban ez az életkor még nagyobb rizikót jelentett. Édesanyám elment a bizottság elé, és jóváhagyták az abortuszt. De még egy vérvételre el kellett volna menni, és abban a pár napban úgy döntött, hogy megtart engem. Megérkeztem, de picit késve, kicsit vajúdva, kicsit nehezen, a köldökzsinór a nyakamon, és minden születésnapomon meghallgattam a sztorit, hogy biztos, hogy én vagyok én, nem cseréltek el, mert olyan ronda kisgyerek nem volt az egész szülőotthonban, mint amilyen én voltam.

Meghatározta az identitásomat, hogy bocs, hogy élek. Ez a mai napig teher, ezzel küzdenem kell. Traumatikus volt az egész gyerekkorom. A szüleim persze szerettek, de ők elvoltak a maguk életében. Alapvetően nem volt meg az a fajta dinamikus kapcsolat a szüleimmel, és korán leváltam róluk. Kialakítottam saját magamnak egy identitást. Mentem a kortársaimhoz, csapódtam bandákhoz, ott a sutyiban ittunk, fociztunk, meg buliztunk, csúnyán beszéltünk és köpködtünk. Én akkoriban oda menekültem.

hirdetés

Nekem az ital kellett ahhoz, hogy feloldódjak, hogy legyek valaki,

és mindig meg akartam felelni valaki nagyobbnak, aki tekintély, akihez jó tartozni, aki biztonságot ad. Sokat vergődtem ezekben a próbálkozásokban. De ezzel párhuzamosan szintén alkatomnál fogva van egy céltudatosság bennem: akartam valaki lenni, akartam a jót.

Számomra nagy baklövés volt a középiskola, szívesen kihagytam volna. Katonai szakközépiskolát végeztem. Melyik fiúra nem hatott Rambo meg a Terminátor – ezek a fiús identitásminták vonzóak voltak nekem. Két évig azt hittem, én leszek a jó katona, akinek lelke van, aki becsületes, aki jófej a beosztottjaihoz, meg lojális parancsnokaihoz. Rájöttem 16 évesen, hogy hoppá, ez egy nagyon téves kép, nem igaz, hogy ilyen létezik. Akkor kezdtem el gondolkodni, hogy nem vagyok jó helyen. Kirúgtak a végén, a rendszerváltás zavaros idejében, de megszabadultam a katonai kötöttségtől, és akkor kezdtem az életet 20 évesen újra.

Amikor találkoztam az agyaggal, az szerelem volt első látásra.

Tizennyolc éves voltam, egy művelődési háznak a folyosóján lógtunk, mert ott volt meleg, és akkor betolt minket a népművelő a kézműves foglalkozásra, hogy menjünk be, merthogy kell a tömeg, jön az ellenőrzés. Ott találkoztam az agyaggal, és egyből bevonzott, rajongó szerelemmel szerettem meg az agyagozást. Azóta eltelt 32 év és ez nem csökkent.

Fotó: YouTube – Bizony, Isten!

Próbáltam vállalkozó lenni, ez elég stresszes élet, és egyre nagyobb szerepet kapott sajnos az alkohol az életemben. Volt édesanyámnak egy gégedaganata, ez olyan helyzet volt, amivel nem tudtam mit kezdeni, teljesen összeomlottam, és onnantól kezdve már csak vergődtem, menekültem. Elkezdtem gondolkodni, hogy mi az oka annak, hogy ilyen vagyok. Egyetlen egy helyet tudtam, a Kékkereszt Egyesületet, a Református Iszákosmentő Missziót. Nem tetszett, hogy keresztény, én nem csíptem a keresztényeket. Mégis megkerestem Debrecenben a Magyar Kékkereszt Egyesület vezetőjét, akivel addig csak kézműves táborokon keresztül, látásból ismertük egymást. Sokkoló volt, mikor elmondta, hogy figyelj, hét éve imádkozom érted.

Rá három hétre eljutottam Dömösre, addigra nagyon rosszul éreztem magam, borzasztóan szégyelltem magam. Rengeteg sok érvelés, beszélgetés, gondolkodás – két hetet odaszántam az életemből, hogy erre a nagy kérdésre, hogy van-e Isten, kapjak választ.

A végén megkérdezték, hogy van-e valaki, aki úgy érzi, hogy ezt az utat választaná. Akkor elcsendesedtem, elgondolkodtam, és rájöttem: nincs a kereszténység ellen ellenérvem, ha pedig nincs ellenérvem, akkor ez igaz. Akkor ott, különösen 27 évesen meghajtottam a fejemet, és azt mondtam, hogyha ez igaz, akkor én ehhez a csapathoz akarok tartozni.

Jézus volt az egyetlen olyan személy, akinek a tekintélyét elfogadtam.

Nekem mindig egy nagy félelmetes istenképem volt azelőtt, és nagyon új volt, hogy oda lehet menni, meg lehet érinteni Istent, oda lehet bújni akár hozzá, hogy lehet vele őszintén beszélgetni. Nem kellenek ezek a nagy közhelyes frázisok egy imádságban, hanem természetszerűleg van jelen Isten köztünk és bennünk.

Jó pár évig tartott a döcögés. Három brutális visszaesésem volt. Ebből szeretgetett ki Isten, egy keresztény közösséggel. Volt három év, amikor minden gyülekezeti alkalmon ott voltam. Emlékszem arra az éjszakára, hogy elolvastam többször zokogva János evangéliumát, mert akartam, de nem tudtam nem inni.

Mondták utána később, hogy azon az estén, amikor gyötrődtem, összejöttek a gyülekezeti elöljárók és imádkoztak értem, tudták, hogy milyen harcban vagyok. Nagyon durva elvonásokkal mentem el vasárnap az istentiszteletre, és odamentem a lelkipásztorhoz. Fel voltam készülve, hogy azt mondja, hogy figyelj, menj haza, tisztulj ki, gyere vissza. És annyit mondtam, hogy visszajött a tékozló bárány, ha visszajöhet. Tényleg féltem attól, hogy elzavarnak. És megölelt. Olyan hihetetlen boldogság öntött el, mert Isten megérintett. Megtelt olyan tekintéllyel az ige, hogy azt mondtam, száz százalékos bizalommal hiszem a kegyelmet, a megváltást, a feltámadást és a Szentléleknek a jelenlétét. Ez 20 éve történt.

Teljesen szabad vagyok, mert Isten felépített és adott egy új életet, egy új kezdést.

A Vele való közösségben kialakult egy békesség, egy új identitás bennem. Korábban űzött vadként reagáltam egy-egy promblámára, traumára, de ma már tudom, hogy akármi jöjjön, azt Isten a tenyerén tartja, és valamit tud vele kezdeni. Neki ajánlottam a vállalkozásomat is, ezt a kis fazekas műhelyt, hogy legyen minden úgy, hogy Isten mosolyogjon benne az Ő örömére, dicsőségére. Egy nagy tehertől, egy nagy bűnből megkaptam a feloldozást, a kegyelmet. Egy nagy nyomorból, a halálból kimentett engem Isten az ő szeretetéért.”

hirdetés