Ma van Budapest napja, vagyis pontosan 145 éve ezen a napon egyesült Buda és Pest. Budapestről nekem a pörgés, a programok végeláthatatlan választéka és a lehetőségek jutnak eszembe. A nap nagy részében talán ki is élvezem a lehetőségeket, a pörgést, de néha kell egy kis pihenés, kikapcsolódás, Istenre hangolódás is.
„Majd imádkozom érted!” – szól a keresztény szállóige a „Gondolok rád!” helyett. Egy időben én is könnyen szórtam az ilyen ígéreteket, míg rá nem döbbentem, hogy szinte soha nem tartom meg őket.
Isten megismeréséhez imádkozni kell, nap mint nap! Ezt tudjuk. De azt is tudjuk, hogy az imaidő eltöltése valódi kínszenvedés tud lenni olykor. Néha egyszerűen képtelenek vagyunk koncentrálni, máskor Isten jelenlétének a legkisebb jelét sem érzékeljük, vagy monotonnak és megszokottnak érezzük a szavainkat. De sokszor el se jutunk addig, hogy nekiüljünk imádkozni, mert – valljuk be – nincs hozzá kedvünk. Nos, igen, ezeket mi is mind megtapasztaltuk, de hiszünk abban, hogy nem az imádságról való lemondás, hanem a folyamatos küzdelem és kitartás a fejlődés útja!
És hogy mi hogyan harcolunk a tartalmas és gyümölcsöző imáért? A #imatipp nevű rovatunk pontosan erről fog szólni! Ebben a sorozatban rövid bejegyzésekben fogjuk megosztani veletek azokat a tippeket, módszereket, tapasztalatokat, amik a mi mindennapos imaéletünket megkönnyítik. Reméljük az itt olvasottak a Ti imaidőtöket is gazdagabbá, személyesebbé és meghittebbé teszik majd! Lássuk is az első részt!
Életünk különböző szakaszában, állapotában, különböző módokon szólít meg bennünket Isten.
A gondolataink, az elképzeléseink és a tetteink nagy mértékben kihathatnak az imaéletünkre és gyakran miattuk állítunk korlátokat Isten elé. A Róla és az önmagamról alkotott kép nemcsak azt határozza meg, hogyan élünk, hanem azt is, hogyan imádkozunk.
Az elmúlt hét legolvasottabb cikkei közül szemezgettünk.
Néha egyszerűen nem megy az ima. Semennyire. Gondolok én az Istenre – de nem találok kapcsolódási pontot, nem tudom mibe kapaszkodhatnék. Sem az Istennel, sem úgy az éeltem nagy részével nem vagyok kibékülve, teljes lelki szárazságot érzek, és tanácstalan vagyok, hogy hogy is lehetne kimászni ebből. Próbálkozások vannak, de gyengék, nem visznek közelebb az Istenhez (vagy csak nem érzem). Marad a nyugtalan távollét Tőle.
Irigykedve gondolok Charles de Foucauld atya önátadás imájára (amit talán már olvastál nálunk) és az agyam pont fordítva diktálja az egyébként gyönyörű imát…
Amikor nagyon mélyponton érzed magad, fordulj még jobban Istenhez, és imádkozd el ezt a gyönyörű imát!
Több mint két hétig voltak a thaiföldi barlang foglyai azok a fiatal focisták, akik edzőjükkel egy kirándulás alkalmával tévedtek a veszélyes helyre. Az özönvíz miatt hosszú napokig búvárok és számos szakember dolgozott azért, hogy kiszabadítsák a fiatalokat, amely végül kedden maradéktalanul sikerült. A világot bejáró jó hír után az S4C.News közölt hálaadó imát.