„Nem tudok imádkozni…”, „Nem érzem Isten jelenlétét…”, „Nem tudok annyit beszélni, és énekelni, mint mások. Akkor én nem is imádkozom jól?”. Gondolom férfitársaimnak ezek a mondatok nem ismeretlenek.
Címke böngészése
ima
Jézus pusztai megkísértéséről hallhattunk a mai evangéliumba. Most, a nagyböjt kezdetén különösen aktuális ez az igeszakasz. Nem a megkísértés miatt, hanem azért, hogy példát vegyünk Krisztusról, aki a szolgálata megkezdése előtt, elvonult böjtölni és találkozni az Atyával. Márpedig, ha Jézus szükségét érezte ennek, mennyivel inkább fontos ez számunkra! Összegyűjtöttem ezért néhány igerészt, ami inspiráló és tanulságos lehet számunkra a nagyböjti elhatározásainkhoz.
Ha már ilyen szépen felkelt a nap előttem, és halványan bevilágítja a szobát, akkor én miért ne kelhetnék fel, hogy magam is beragyogjak másokat? Nagy lendületet veszek, fejben már el is terveztem az indulást, az agyam kiadja a parancsot az izomzatnak felkelni, de… csak még öt perc…
Mit adhat személyes imaéletemhez a zsolozsma? Néhány hónap távlatából meglepő, mi változott.
Az Isten nem egy elvont gondolat, nem egy idea, nem egy hangzatos legenda, hanem egy személy, aki személyesen akar kapcsolatban lenni veled. Pedig az Isten az Isten, az ember pedig, akárhogy is, de csak ember. Isten mégis úgy döntött, hogy megengedi az embernek, hogy amennyire a földi keretek között tudja, megismerje Őt, személyes kapcsolatba lépjen és kommunikáljon Vele, az Élő Úrral, a Mindenható Istennel, aki volt és aki van, és aki eljövendő.
Indítsuk az új évet annak a Valakinek az elismerésével, aki minden álmunkat és reményünket irányítja!
Hányszor, de hányszor kérünk Istentől dolgokat? Talán ismerős az érzés, mikor nagyon szeretnénk valamit, nagyon sokat imádkozunk érte, mikor pedig nem úgy alakulnak a dolgok, egy kicsit bedurcizunk. Hiszen én annyira kértem Tőled, annyit imádkoztam érte, Te is látod, hogy mennyire a szívem vágya, és még le is mondtam erről meg arról, hogy ez meglehessen…
Ma van Budapest napja, vagyis pontosan 145 éve ezen a napon egyesült Buda és Pest. Budapestről nekem a pörgés, a programok végeláthatatlan választéka és a lehetőségek jutnak eszembe. A nap nagy részében talán ki is élvezem a lehetőségeket, a pörgést, de néha kell egy kis pihenés, kikapcsolódás, Istenre hangolódás is.
„Majd imádkozom érted!” – szól a keresztény szállóige a „Gondolok rád!” helyett. Egy időben én is könnyen szórtam az ilyen ígéreteket, míg rá nem döbbentem, hogy szinte soha nem tartom meg őket.
Isten megismeréséhez imádkozni kell, nap mint nap! Ezt tudjuk. De azt is tudjuk, hogy az imaidő eltöltése valódi kínszenvedés tud lenni olykor. Néha egyszerűen képtelenek vagyunk koncentrálni, máskor Isten jelenlétének a legkisebb jelét sem érzékeljük, vagy monotonnak és megszokottnak érezzük a szavainkat. De sokszor el se jutunk addig, hogy nekiüljünk imádkozni, mert – valljuk be – nincs hozzá kedvünk. Nos, igen, ezeket mi is mind megtapasztaltuk, de hiszünk abban, hogy nem az imádságról való lemondás, hanem a folyamatos küzdelem és kitartás a fejlődés útja!
És hogy mi hogyan harcolunk a tartalmas és gyümölcsöző imáért? A #imatipp nevű rovatunk pontosan erről fog szólni! Ebben a sorozatban rövid bejegyzésekben fogjuk megosztani veletek azokat a tippeket, módszereket, tapasztalatokat, amik a mi mindennapos imaéletünket megkönnyítik. Reméljük az itt olvasottak a Ti imaidőtöket is gazdagabbá, személyesebbé és meghittebbé teszik majd! Lássuk is az első részt!