Szeptember 23-án, immáron a második szezonját kezdte a Felház ifjúsági dicsőítő mozgalom. Nehéz megfogalmazni, definiálni a közösséget, mert ők maguk is keresik a helyüket a színes vallási palettán. Egy biztos, már közösségről beszélhetünk, hiszen rendszeres időközönként összejönnek, hogy dicsőítsék az Istent, énekeljenek, imádkozzanak, hallgassák az Igét.
Pénteken barátaimmal mi is ellátogattunk a Tüske csarnokba és bekapcsolódtunk imádságukba. Az est folyamán olyan 2500-3000 fő fordult meg hosszabb rövidebb időre, hogy a szokványos, mindennapi életét háttérbe szorítva, a lelkével is foglalkozzon.
hirdetésJó volt látni a sok-sok fiatalt, akik nem a város valamelyik forgalmas szórakozó helyén tobzódnak, hanem a Felházon vannak.
Rendkívül szervezett, átlátható és nyugodt volt minden. A csarnok lelátóin megpihenve szemlélni lehetett a dicsőítés különböző gesztusait. Kitárt karral, térdelve, ülve, táncolva, mindenki a saját érzése szerint akart kapcsolatba kerülni az Istennel.
Ha pedig imádkozni szerettél volna valakivel, vagy éppen imára volt szükséged, akkor az önkéntes „imádkozókhoz” tudtál fordulni. Számomra megindító volt látni a hosszú sorokban álló lányokat és fiúkat, akik arra vártak, hogy együtt imádkozzanak valakivel. Nem számított, hogy ki milyen vallású, milyen életállapotú, csak a szíve és a benne lakó Isten volt fontos.
Este hazafelé utazva azon gondolkodtam, hogy vajon mi a Felház sikerének a titka? Miben kell fejlődnünk nekünk, katolikusoknak ahhoz, hogy ennyi fiatalt a saját köreinkből meg tudjunk szólítani, és össze tudjunk hívni imádkozni és énekelni? A választ még mindig keresem, nem biztos, hogy megtalálom, de örülök, hogy valami elindult Budapesten, amiben Isten áll a középpontban.
Bese Gergő atya
Kép: Felház Facebook oldal
hirdetés
1 Komment
Hiába keresünk más utakat mint amit Isten Izrael államámak létrehozásával és a vele kötött szövetséggel mutatott meg . Ahol nem kellett túl sok hogy kővel agyondobáljanak valakit. Minden egyházközég az új szövetségben egy kis Izrael állam templommal szentélyyel és áldozattal. Mindazonáltal jó dolog az ilyen együttlét. De ne hidd hogy van új út, más mint a véres verejtékezés. A lányom is oszlopos ifi tag de az oltáron folyó vérrel alig alig van “találkája”