Cselekvő keresztényekre van szükség! Nem elég, ha a templomainkban a saját hitünket erősítgetjük – ki kell nyújtanunk a kezünket az elesettek felé! Így tudnám összegezni annak a megrendítő napnak a tapasztalatait, amikor egy javítóintézet és egy gyermekotthon falai között is jártam.
Egyszerre volt megrázó és felemelő élmény egy napot a hajléktalanok között szolgálni. Megrázó, mert sok kilátástalan élettel, csüggedt tekintettel, éhes szájjal találkoztam – és felemelő, mert valódi szeretet, odafigyelés és élő hit veszi körbe a Csak Egyet Szolgálathoz betérő vendégeket. A reggeli előkészítésétől az imaóráig mindenbe bepillantást nyerhettem, és azt tudom mondani: más perspektívát, egyfajta újraindítást ad, ha valaki idejön önkénteskedni.
A Bocskai Rádió nem csak a clevelandi magyaroknak fontos támasz és támpont, az egész diaszpóra körében ismert: nem csak rádióként, hanem értékes honlapként is üzemel, emellett heti hírlevélben számol be a közösség számára érdekes hírekről és eseményekről. Portré a Bocskai Rádió igazgatójáról, az erdélyi magyar Molnár Zsoltról, aki számára az élet rengeteg kihívást állított, ő mégis mindegyiket átugorta.
A New Brunswick-i Magyar Nap nemcsak a szervező város, hanem Észak-Amerika, sőt, egyesek szerint egész Amerika legismertebb magyar rendezvénye. Ez nyilván attól is függ, milyen szempontból vizsgáljuk azt: hány szervezet vagy személy kapcsolódik be a szervezésbe, hányan vesznek részt rajta, hány árus és szolgáltató van jelen, hány töltött káposzta/pecsenye/kolbász/csirkepaprikás/kalács/palacsinta készül vagy fogy el, mekkora a haszon. Ezek a számok évről évre változnak, de egy biztos: 1973 óta majdnem minden évben megrendezik, és a legtöbb környékbeli magyar civil és egyházi szervezet, kisvállalkozás hetekig (hónapokig, vagy akár egész évben) erre az eseményre készül. A Magyar Nap eredetileg gasztronómiai esemény volt, de ma már egyre inkább közösségépítő és kulturális (hagyományőrző- és ápoló) funkciója is van. Ugyanakkor fontos szempont az is, hogy egyes szervezetek számára az ekkor szerzett bevétel egész éves költségvetésük jelentős részét teszi ki, tehát ettől a rendezvénytől függnek éves programjaik, akár sorsuk is. A közös cél az, hogy ezen a napon mindenki megélhesse magyarságát, a nem magyar származású vendégek pedig megismerkedjenek a magyar konyha ízeivel és a magyar népi kultúra gazdagságával.
Antal-Ferencz Ildikó kulisszák mögötti riportja.
A nemrég 120 éves évfordulóját ünneplő New York-i Szent István magyar katolikus közösségben több mint tíz év után újra elsőáldozás tartottak. Az örömhírt beárnyékolja az a tény, hogy a hét elsőáldozó és az ünnepségen részt vevő nagyjából száz fő csak töredéke a New York-i ötvenezer fős magyarságnak. Ez akkor is elszomorító, ha ismerjük az ottani magyar katolikus közösség hányatott sorsát, ami a nyolc évvel ezelőtti templombezárással megpecsételődni látszik, bár a világi bizottság elnöke, Winer Róbert a most kapott Magyar Ezüst Érdemkereszt átvételekor is kijelentette: nem adhatják fel a reményt, hogy visszakapják a templomot és saját papjuk legyen, az elsőáldozókat felkészítő Csete Iván és a passaic-i plébános, Balogh Laci atya ugyanis kéthetente felváltva járnak hozzájuk misézni.
Antal-Ferencz Ildikó helyszíni riportja.
Bár jó ideje járok New Brunswickba, Dr. Horváth Istvánt csak Juhász Imre atya pappá szentelésének 20. évfordulóján ismertem meg. Halkszavú, mosolygós, csendben cselekvő ember, aki az ünnepi misén akolitusként asszisztálva kedvesen igazította el a kissé zavarban lévő fiatal ministránst, az azt követő ebéden pedig szerényen osztogatta, illetve a távozóknak és a későn érkezőknek csomagolta az ételt, amit az ünnep alkalmából készített. Akkor tudtam meg, hogy a kutatóelektromérnök és orvostanmérnök, feleségével, az orvos Dr. Mihályfi Brigittével együtt régóta szolgálja aktívan a helyi közösséget: volt az egyházközségi világi tanács tagja, alelnöke, elnöke; a magyar cserkészet tagja, tanítója, tisztje, tanára és a szülői munkaközösség tagja, majd elnöke; a hétvégi magyar iskola tanára, igazgatója is. Amikor legközelebbi utamon – a helyi cserkészek által szervezett Kodály-hétvégén – kikérdeztem, megtudtam, hogy három felnőtt gyermeke szintén élen jár a magyarság és hit ápolása terén. Antal-Ferencz Ildikó helyszíni riportja.
Karácsonyi körkérdésem után ismét a környezetemben (New Jersey államban és New York városban) élő katolikus amerikai magyar családokhoz fordultam, hogy felmérjem, mit jelent számukra a húsvét, hogyan élik meg ezt az ünnepet. Kérdésemre ezúttal jóval kevesebben válaszoltak – úgy tűnik, ez kényesebb téma, mint a karácsony. A válaszadók fele a passaici Szent István Plébánia, másik fele a New York-i (hét éve bezárt) Szent István és a New Brunswick-i Szent László magyar templomok közösségeihez tartozik. A körkérdés így semmiképpen nem nevezhető reprezentatívnak, de valós képet nyújt az itt élő katolikus magyar közösségek húsvéti vallási, közösségi és családi szokásairól, hagyományairól.
Antal-Ferencz Ildikó szabadúszó újságíró helyszíni összeállítása.
Amikor tavaly nyáron New Jersey államba költöztünk, az első passaici szentmise után már hallottunk a Seven Tribesmen (Hét Vezér) sörfőzdéről, ahol szinte mindenki megfordult már a magyar közösségből – állandó munkatársként, átmeneti segítőként vagy fogyasztóként –, de a tulajdonossal sokáig nem találkoztunk, mert hetekig Magyarországon tárgyalt. Szűkebb és tágabb családja, beleértve felesége szüleit és testvéreit, a passaici templomi közösség és a garfieldi cserkészet oszlopos tagjai, és őt is gyakran látni a rendezvényeken, leginkább sört árulva. A sörfőzdét azóta szerettem volna felkeresni, de mivel nem vagyok nagy sörivó, vártam valamilyen ottani eseményre mint apropóra. Amikor nemrég a felesége elhívott a Trivia nevű kvízjátékra, örömmel mondtam igent, így végre megismertem a helyszínt, és utána „elcsíptem” a másodgenerációs magyar alapító-vezetőt is. Antal-Ferencz Ildikó helyszíni riportja.