Teljesen beteg és sokkoló poszt járta be az online platformok egy részét a napokban: egy ismeretlen férfi magyar civilekről, influenszerekről is tett ki képeket, és arra buzdította követőit, hogy vadásszák le, öljék meg ezeket az idegen, utcán lefotózott, ártatlan nőket. Hova fajul a világ, de tényleg? Amikor azt hisszük, már nincs lejjebb, kiderül, hogy van: egészen démoni gonoszság uralja az emberek egy részét. Szeretnénk figyelmeztetni titeket, hogy felkavaró tartalom következik.
A napokban a horvát válogatott labdarúgó, a Barcelona egykori focistája, Ivan Rakitić tett tanúságot hitéről és Istenhez fűződő viszonyáról családjával együtt Međugorje-ban. A képsorozat sokaknak nagy örömet szerzett, de voltak, akik kritikus hozzászólásokkal illették az ismert labdarúgót.
Egy zseniális keresztény elvonulás ihlette a következő sorokat. Néha megéri kiszakadni a szokásos rutinunkból, mert így teret adunk Istennek, hogy új módon, szívig hatolóan mutassa meg Önmagát és az evangéliumot!
„Istennek nem az a válasza a szenvedésre, hogy megszünteti, hanem hogy Vele át tudunk menni úgy a szenvedésen, hogy legyen értelme” – vallja Nyári Attila, a kistarcsai Golgota Gyülekezet alapító lelkipásztora. Azóta már nem gyülekezetvezetőként szolgál, hanem a közösségi médiában evangelizál: Biblia Elvitelre címmel podcastet vezet, valamint rövid videókat tesz fel könnyen befogadható, érthető, mégis mély üzenetekkel. Hamar rájött, mennyire fontos a fiatalabb generációk Istenhez vezetése, ahogy az is, hogy ne engedjük el azoknak a kezét, akik valami miatt eltávolodtak az egyháztól. Ők sokszor ugyanúgy vágynak Isten közelségére és az Ő igazságának meghallására. Attilával beszélgettünk a pártalálásról és annak nehézségeiről keresztényként, a magányról és arról is, hogyan érdemes imádkoznunk.
Édes Jézus, légy vendégünk! – de csak otthon….
A szenvedés értelme és értéke kardinális fontosságú kérdése a kereszténységnek: sokan nem értik, hogy miért van fájdalom, nehézség az életükben, pedig hívő életet élnek, hitükhöz és Krisztushoz is hűségesek maradnak – egészen a szenvedésig. Ekkor azonban vannak, akik becsapva érzik magukat, pedig Jézus soha nem ígérte, hogy boldog, önfeledt életünk lesz itt a Földön. Sőt! A témáról Papp Dorka írását olvashatjátok.
Keresztény körökben gyakran téma az adakozás, az alamizsna és a tized. Kicsit talán össze is tudunk zavarodni a fogalmak között. Ennek kapcsán szeretnék megosztani 3 gondolatot, ami megerősödött bennem az elmúlt 9 hónap bibliaolvasása során.
Az 52. Tokaji Írótáborban – amelyet a héten rendeztek – volt szerencsém találkozni és interjút készíteni Czilli Arankával. A program részeként határontúli írók, költők felolvasóestjén vett részt, megindító volt hallani kisebbségbe kényszerült honfitársaink műveit és hozzájuk kapcsolódó gondolataikat. Ennek folytatásának is tekinthető ez a beszélgetés, gyermekkorról, irodalomról, istenkeresésről.
Adolf Balázs 24 éves világbajnok kenus, aki idén az olimpián a hetedik helyen végzett a férfiak 1000 méteres versenyén. Az ötkarikás verseny előtt a közmédia stábja forgatott vele, ahol nagyon elgondolkodtató és érett gondolatokat fogalmazott meg, amiket nem csak az élsportban használhatunk fel, hanem a mindennapok során is jól jöhetnek.
Wass Albert életútját és munkásságát ismerve álltam neki olvasni az „Adjátok vissza a hegyeimet” c. regényét, így talán kevésbé ért váratlanul a könyv depresszív hangulata, melyet 1949-ben írt. A regény röviden összefoglalja az erdélyi magyarság hányattatott sorsát a világháborúk idején, azaz a 20. század elején. A könyv lassúsága és a tájleírások, amelyek az emberi érzésekhez sokszor hasonulnak csak fokozzák a komorságot és mélabús hangulatot, amelyet a mű áraszt magából.
A regény telis-tele van mélyebbnél mélyebb üzenetekkel, olyan mondatokkal, melyek a mai kor emberére is vonatkoznak.