„Hatalmas változás, hogy már nem tud úgy rángatni a világ, mint korábban. Felemelő megtapasztalni azt, hogy szabad vagyok” – Bögös Dani a Jeunesse Lumiére, magyarul az Ifjú Lámpás Közösségben töltött el egy évet. A missziós iskola Roska Péter atyának köszönhetően néhány éve már nem csak külföldön, Magyarországon is működik. Hogyan teltek a fiatalok mindennapjai az evangelizációs iskolában, mit tanult Dani önmagáról és Istenről, milyen változást hozott az életébe ez az egy év? Ezekről is kérdeztük őt.
Interjú
Hatvanhat évvel ezelőtt, 1957. december 15-én különös kegyetlenséggel, 32 késszúrásal öltek meg egy fiatal papot, aki mindössze 25 éves volt. A támadók biztosra mentek, az áldozat nyakára is rátapostak, fejére több erős ütést mértek. A hatalom emberei mindent megtettek, hogy a fiatal pap emlékét örökre eltöröljék. Igyekezetük hiábavaló volt, a vértanú papot tisztelők száma egyre nőtt. Hatvan évvel halálát követően, 2018-ban avatták boldoggá, mára az egyházüldözés időszakának vértanújaként gondolnak rá a hívők és a nem hívők egyaránt. Ő volt Brenner János, akinek életéről – és különösen haláláról – szólt podcast beszélgetésünk, melynek vendége Soós Viktor Attila – egyháztörténész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja, Boldog Brenner János életének és gyilkosságának kutatója. Riporter: Martí Zoltán.
„Mikor el kellett menekülnünk, nem haragudtam meg Istenre, mert tudtam, hogy a háború az emberek műve” – Lakatos Margit több, mint egy éve érkezett családjával Magyarországra, de időbe tellett, míg sikerült berendezkedniük. A Jezsuita Menekültszolgálat folyamatos támogatásának köszönhetően nemcsak az új élet kezdése vált lehetségessé számukra, még Ferenc pápával is találkozhattak a Rózsák terén. Margitot korábbi életéről, jelen helyzetéről és pápával való találkozás élményeiről kérdeztük, de megszólal az interjúban Rózsa Magdolna, a Jezsuita Menekültszolgálat munkatársa is, akinek fontos szerepe volt Margit felkarolásában.
A 777 podcast Úton rovatának legújabb adásában Bonifert Rita, a 777 csapatának tagja volt a vendégünk. Rita a párkapcsolati útkeresésről, annak sokszor nehézkes és rögös útjáról, a benne lévő bizonytalanságról, az egyedüllétről, online ismerkedésről és férjével való megismerkedésről is mesélt Annának és Áginak, és persze arról, hogyan kísérte Isten az útja során.
Barthos Gergely és felesége, Borbála több mint egy évtizede házasok, és négy eleven gyerek nevelése mellett a Hévízgyörki Református Egyházközséget is vezetik. Mint mondják, hiába születtek hívő családba, meg kellett tapasztalniuk az Istennel való személyes kapcsolat erejét, innen számítják a megtérésüket. A házasság szerintük olyan, mint egy kert, amelyet folyamatosan ápolni kell – erre tudatosan igyekeznek időt fordítani, tartanak házaskört és ha megtehetik, imádkoznak, Bibliát olvasnak együtt. Értékes példái annak, hogy alázattal, egymásra való odafigyeléssel és Isten iránti bizalommal minden akadály könnyebben vehető.
A mindig kedves és mosolygós, 75 éves kora ellenére szellemileg és fizikailag is hihetetlenül aktív professzor asszonyt Antal-Ferencz Ildikó tavaly ősszel az Amerikai Magyar Iskolák Találkozóján (AMIT) ismerte meg. Akkor megtudta: nemcsak City University of New York (CUNY) matematika professzora és tanszékvezetője, hanem az első Amerikai Magyar Nyári Egyetem alapítója és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCsSz) Magyar Iskolatáborának volt igazgatója is. Azóta többször találkoztak, rendszerint magyar egyházi vagy cserkészettel kapcsolatos közösségi eseményeken, amikoris mindig újabb és újabb közösségi szerepvállalására derült fény. Ezért miután nemrég Ildikónak ajándékozta a 102 évet élt, szintén pedagógus édesanyjáról készült könyve egyik példányát és elárulta: a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Arany János-érem várományosa, Ildikó megkérte, foglalják össze szerteágazó munkásságát. A beszélgetésre „természetesen” egy közösségi eseményen került sor, ahová Judit – rá annyira jellemzően – nemcsak egy bőröndnyi könyvet hozott a riporthoz „háttéranyagnak”, hanem a szervezők számára is kedveskedett ajándékokkal, és mivel az interjú miatt végül nem tudott részt venni a közös alkotómunkában, elvitt magával néhány filcdarabot, hogy „házi feladatként” pótolja „mulasztását”.
Antal-Ferencz Ildikó helyszíni interjúja.
„Egy ferencesnek a nagyon egyszerű embertől kezdve a sokdiplomásig mindenkit el kell érnie” – hangsúlyozta beszélgetésünk során Dobszay Benedek OFM, azaz Bence atya. A ferences rend tevékenységét szemlélve hamar rájövünk, hogy ez a kijelentés ma sem marad meg csupán vágynak; a testvérek az élet sok-sok területén szolgálnak, az oktatástól kezdve az ifjúságpasztoráción és a szegények megsegítésén át a lelki egészség megőrzéséig. A szolgálatok a rend központi alapítványa, a Ferences Alapítvány támogatásával működnek. Bence atyával rendjének szerteágazó, folyamatosan megújuló tevékenységeiről és személyes megtapasztalásairól beszélgettünk.
Antal-Ferencz Ildikó nemrég meghívást kapott az Ohio állambeli Clevelandbe, ahol az Egyesült Államok legnagyobb magyar származású közössége él. A meghívás részben az Első Magyar Református Egyház lelkésze hivatali beiktatásának 20. évfordulójára szólt. Végül nem tudott elutazni az eseményre, de megígérte, hogy utólag kikérdezi a lelkészt és feleségét, hogyan látják az clevelandi magyar reformátusok sorsának alakulását, ottlétük 20 évének tükrében. Beszélgetőtársai tehát ezúttal főtiszteletű dr. Krasznai Csaba református püspök, a Kálvin Egyházkerület püspöke, tiszteletbeli magyar konzul és felesége, Krasznai Beáta pedagógus, pszichológus, a vasárnapi iskola és a Nebuló Magyar Nyelviskola vezetője, akik nemrég ünnepelték 23. házassági évfordulójukat, és három gyermek szülei is.
Magyar Kálmánt már sokan ajánlották interjúalanynak, de mivel évek óta Magyarországon él, én pedig hónapok óta Amerikában, eddig nem találkoztunk. Viszont az általa alapított Pontozó néptáncfesztivál, amelynek idén a lakóhelyünkhöz közeli New Brunswick adott helyet, és amelynek ő volt a zsűrielnöke, egy olyan lehetőség, amelyet nem hagyhattam ki. Szerettem volna kérdezgetni kalandos életéről is – 18 évesen vándorolt ki Amerikába édesapjával, miközben édesanyja ikernővéreivel már hat évvel korábban disszidált –, de ő ragaszkodott hozzá, hogy a rendezvény legyen a fókuszban. Így főleg az amerikai magyar néptáncmozgalomról beszélgettünk, amelynek ’60-’70-es évekbeli felélesztésében, megújításában neki is meghatározó szerepe volt, és amelyről maga sem gondolta, hogy ötven évvel később is virágozni fog a diaszpórában.
Egyre többször halljuk a hírekben, hogy tizen- vagy huszonéves fiatalok öngyilkosok lettek. Ez nemcsak megrendítő, de arra is felhívja a figyelmet, hogy súlyosan romlott a fiatalok mentális egészségi állapota, amire a Covid csak ráerősített. Székely Andrással, az Európai Szövetség a Depresszió Ellen (EAAD) hazai képviselőjével beszélgettünk arról, milyen jelek utalhatnak arra, hogy valaki öngyilkosságra készül, hogyan lehet megelőzni a tragédiát és hogyan lehetne változást hozni a társadalomban, hogy végre ne legyen kínos szakemberhez fordulni. Kulcsfontosságú lenne a személyes kommunikáció megerősítése, erre épül a Velem lehet beszélgetni kezdeményezés is.