Az írott imádságok rengeteg bölcsességet tartalmaznak. Hosszú küzdelmek és tapasztalatok eredményeit foglalják össze, így arra is alkalmasak, hogy egyfajta áhítatként elcsendesedjünk fölöttük.
Kategória
Ima
Fontos, hogy a Szentlelket az év minden napján tudjuk kérni, hogy adjon nekünk bölcsességet, hitet, jámborságot. Pünkösd alkalmával viszont különösen is fontos, hogy fohászunkat kifejezzük felé.
Május utolsó vasárnapján ünnepeljük a gyerekeket. Ilyenkor különböző programokat kínálnak rendezvényeken számukra, ahol kedvezményeket, ajándékokat kaphatnak. De az is fontos, hogy Isten előtt is hálát adjunk értük és kérjük az ő áldását gyermekeinkre.
Ezt a gyönyörű imát mindenképp érdemes a gyűjteményetekbe elmenteni, kiírni. John Henry Newman angol filozófus és bíboros tollából származik, a magyar fordítását pedig az “Imádkozni: szomjas vágyakozás” című könyvből írjuk meg Nektek.
Nagyon szép imát találtunk Nektek. Otthoni elmélyüléshez vagy szentségimádásra is tökéletes, de akár ha egy templomba betérsz a zsúfolt napod közepén, akkor is szánhatsz rá pár percet.
Valljuk be: néha nehéz elhinni, hogy fényév távolsággal ezelőtt, amit mi már kvázi kőkorszaknak érzünk, éltek emberek, hittek Istenben {ugyanabban!}, és imádkoztak hozzá, ráadásul egész hasonló módon, ahogy mi tesszük. Élő szív, égő szeretet, jelenlét, érzelem… Egy mindennapi ima következik.
Szerdán a Facebook felidézett egy emléket a falamon: a feljebb látható kép volt az, amelyet pontosan hat éve rajzoltam és osztottam meg. Akkor tizenhat éves voltam, gimnazista, és nagyon tetszett egy lány, akit még alig ismertem, de teljesen levett a lábamról a mosolya, a jókedve, a kisugárzása; nagyon szerettem volna jobban megismerni…
Hatvanhárom évvel ezelőtt, 1956 november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és leverték a magyar forradalmat és szabadságharcot. Az elesett hősök emlékére buzdítunk arra, hogy ezt a fohászt mondd el!
2005. november 13-án boldoggá avattak valakit, akiről még nem mindenki hallott: Károly, azaz francia (és teljes) nevén Charles de Foucauld trappista szerzetes és katolikus pap volt. Színes életéről érdemes többet olvasni: fiatalon kicsapongó életet élt, aminek egyik oka szülei korai halála lehetett. Rendetlen magatartása miatt nem érettségizhetett a jezsuitáknál. Katonaként szolgált Algériában, de felfedezte Marokkót és Tunéziát is. 1886-ban kezdődött komoly érdeklődése a hit iránt, amely egészen odáig jutott, hogy megírta híres önátadás imáját.
1901-ben szentelték pappá.