Bár elsőre nagyon egyszerűnek tűnik ez a rövid kis tanmese, mégis felér egy prédikációval.
Kategória
#csakegygondolat
Sokszor halljuk ezt a mondatot, hogy a kereszténységbe bizony bele kell halnunk. Pontosan mit is jelent ez, és mennyire kell komolyan vennünk?
Nehéz manapság olyan filmet találni, amelyet keresztényként teljes lelki nyugalomban tudnék végig nézni. Nincs ez másképp a „Mamma mia” című filmmel sem, mégis úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos dolog mellett áll ki: az élet mellett.
A keresztény ember mindig magával hord egy hátizsákot, benne a nélkülözhetetlen dolgokkal…
Az évek előrehaladtával az embernek rá kell jönnie, hogy a szabadidő nem magától értetődő fogalom. Komoly tervezésre van szükség ahhoz, hogy pár hetet lecsípjünk a nyarunkból.
A nyaralásból mindenki szeretné kihozni a legtöbbet, hiszen olyan rövid kis időről van szó! Betáblázzuk a napot múzeummal, strandolással, nevezetességek felkutatásával. Ilyen sűrű program mellett azonban nehéz a megszokott napi csendességet beiktatni. Vagy mégsem?
Itt a nyár, mindenki tervezgeti, szervezi a nyaralását, utazását. Pakolunk a bőröndbe, megkötjük a biztosítást, felszerelkezünk 50 faktoros naptejjel, szalmakalappal és az aktuális divatnak megfelelő nyári ruhákkal. Leporoljuk az éjjeliszekrényen heverő könyveket, hogy “na, majd most elolvassuk őket”. De mi a helyzet a lelki utakkal? Azokra hogyan készülődünk?
Van egy fogalom, ami úgy tűnik jelentését vesztette. Ismerjük még talán, de a lényegét, az esszenciáját, alkalmazását mindennapjainkra már nem.