Az “igazira” való várással eltöltött idő gyakran vontatott, tele van érzelmi gubancokkal, magánnyal. Pedig nem kell feltétlenül így lennie, van választásod! Leülhetsz és várhatod, hogy a szerelem találjon rád, de aktívan kutathatod is. Panaszkodhatsz, hogy magadon kívül nincs senkid, vagy elkezdhetsz részt venni eseményeken, ahol belebotolhatsz valakibe, aki hasonló érdeklődési körrel bír. Gázolhatsz derékig a szenvedésben és az önsajnálatban, vagy választhatod az örömök keresését, ha már egyszer az élet színpadján állsz.
udvarlás
Vicces kis keresztény gyöngyszemre bukkantunk az internet mély bugyraiban. Válogassatok magatoknak hozzátok illő mondatokat. Azért vannak elég jók! 🙂
…nem pasi, nem kaland, nem egy- vagy többéjszakás kavarás. Valaki, aki hosszú távra tervez, és nem ijed meg, ha én nem zárom ki akár az első naptól, hogy az Isten terve házasság is lehet számunkra. Akivel előbb fedezzük fel egymás lelkét, mint testét. Akivel beszélgetünk, megértjük egymás szeretetnyelvét, akivel jól esik az unalom és az izgalom, az élmény és a semmittevés.
Nekem feleség kell. Olyan, akit én fedeztem fel magamnak, meghódítottam, bókoltam neki és udvaroltam. Olyan, aki az előbbi kifejezésekhez nem használ értelmező szótárt, vagy nem tekinti azokat múlt század eleji, idejét múlt, fölösleges időhúzó tevékenységnek. Aki nem tekinti az udvarlást elhagyható lépésnek, átugorható fázisnak, aki nem néz rám csalódottan, nem dühöng, nem vágja utánam a cipőjét, és nem hiszi azt, hogy meleg vagyok, vagy lúzer, esetleg mindkettő, mert az első randi után az arcára adok puszit és nem fogadom el sejtelmes mosollyal a felajánlott italt. Nekem feleség kell.