Olvasónk lelkes bátorítását olvashatjátok az Istennel való kapcsolat megéléséről.
Istenkapcsolat
A labdarúgók ritkábban beszélnek hitükről, de Pisont István a Budapest Honvéd csapatának szakmai igazgatója megosztotta, hogy számára miért annyira fontos az Istenkapcsolat. A korábbi válogatott középpályás az M5 közszolgálati csatorna Elcsendesedés c. műsorában azt is kiemelte, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben különösen is szükség van az imádságokra.
Sok mindenre megtanít bennünket a koronavírus-járvány miatti kényszerű otthonlét. Többet lehetünk a szűk családunkkal, de a tágabbal kevesebbszer találkozhatunk. Több időnk jut az otthoni dolgokra, de kevesebb programot szervezhetünk a barátainkkal. Azonban ha eddig azt éreztük, hogy kevesebb időt töltünk Istennel, a karantén egy jó lehetőség, hogy ezúttal jobban odafigyeljünk a személyes, és családunkkal közös imaéletünkre!
Kedves, rövid gondolatébresztő érkezett a postaládánkba. Szükségünk van az ilyen megható és apró történetekre, melyek közelebb visznek az igazi lényeghez: Istenhez.
Tapolyai Emőke pszichológus nagyszerű előadást tartott még áprilisban a Budapestifi alkalmán a fals keresztény mintákról. Lépésről-lépésre ment végig azokon a kategóriákon, amelyek gyakran jellemzőek ránk, keresztényekre. A legfontosabb gondolatait szemléztük, de mindenképp érdemes végignézni előadását!
Az Isten nem egy elvont gondolat, nem egy idea, nem egy hangzatos legenda, hanem egy személy, aki személyesen akar kapcsolatban lenni veled. Pedig az Isten az Isten, az ember pedig, akárhogy is, de csak ember. Isten mégis úgy döntött, hogy megengedi az embernek, hogy amennyire a földi keretek között tudja, megismerje Őt, személyes kapcsolatba lépjen és kommunikáljon Vele, az Élő Úrral, a Mindenható Istennel, aki volt és aki van, és aki eljövendő.
Néha egyszerűen nem megy az ima. Semennyire. Gondolok én az Istenre – de nem találok kapcsolódási pontot, nem tudom mibe kapaszkodhatnék. Sem az Istennel, sem úgy az életem nagy részével nem vagyok kibékülve, teljes lelki szárazságot érzek, és tanácstalan vagyok, hogy hogy is lehetne kimászni ebből. Próbálkozások vannak, de gyengék, nem visznek közelebb az Istenhez (vagy csak nem érzem). Marad a nyugtalan távollét Tőle.
Irigykedve gondolok Charles de Foucauld atya önátadás imájára (amit talán már olvastál nálunk) és az agyam pont fordítva diktálja az egyébként gyönyörű imát…
Harmónia, boldogság, lelki béke, lélek csendje, belső béke… nagyon sok kifejezést használhatunk annak leírására, hogy jól vagyunk. De hogy érjük ezt el?
Biztos Te is tapasztaltad már, hogy milyen egy jó lelkigyakorlat (vagy közösségi hétvége), mennyire feltölt, mennyi emberrel, baráttal találkozol, mennyi jó előadás és dicsőítés van, mennyire jó kiszakadni a hétköznapokból. Igen ám, de aztán vissza is kell jönni…! A következő tippeket saját tapasztalatból és persze másokéból szedtem össze. Érdemes lehet ezekre oda figyelni! (De előbb persze: menj el lelkigyakorlatra!)
Szabadon választjuk meg a barátainkat, és ők is szabadon választanak minket. Szeretünk velük lenni, sok időt töltünk velük. A legjobb barátainkkal azokat a belső dolgainkat is megosztjuk, amelyekről másoknak nem beszélünk. Ha nagy öröm ér, vagy válságban vagyunk, az elsők között szólunk a hozzánk közel álló barátainknak. Ugyanolyan jól ismerjük őket, mint saját magunkat, keresik a társaságunkat, és meg akarják osztani velünk az életüket. Társként kísérnek életünkben, együtt haladnak velünk, gazdagítanak és támogatnak minket.