Sokszor gondolkodom azon, hogy mi alapján mondjuk egy bizonyos dologra, hogy az Isten ajándéka. Legtöbbször az ajándék alatt csodás, vágyott eseményekre, tárgyakra gondolunk, de Isten mintha kicsit másként gondolkodna erről.

Sokszor gondolkodom azon, hogy mi alapján mondjuk egy bizonyos dologra, hogy az Isten ajándéka. Legtöbbször az ajándék alatt csodás, vágyott eseményekre, tárgyakra gondolunk, de Isten mintha kicsit másként gondolkodna erről.
Lehet, hogy nagyon könnyen, vagy éppen nehezen mondjuk azt párunknak, hogy „szeretlek”, amelyet sokszor meg is indokolunk neki. Vajon Isten is azt mondja nekünk, hogy „szeretlek, mert…”? Vagy ő csupán annyit mond nekünk, hogy „szeretlek.”?
Miért vállalkozott egy katolikus pap „comig outra”? Mik azok a gondolatok, amelyek legbelül vannak benne és most feltárja nekünk? Egyáltalán mit gondol arról, hogy vannak-e homoszexuális emberek? Ezeket a témákat is érintette Tokodi Laci atya vlogjában.
Ülök otthon az ágyamon és könnyes a szemem. Az elhunyt Nagymamám emléke, a karantén korlátozásai… Bekapcsolom a híreket: éhínség, betegség, halálozások. Egyedüllét, magány, gonoszság. Miért engedi mindezeket az Isten, ha annyira jó?
A mai időjárás eléggé ködös volt, és lehet, nem csak én érzem úgy, hogy a közeljövő is kicsit „ködös” a sok bizonytalanság miatt. De vajon mi vár ránk a köd mögött?
Ha lelkesen követni szeretnénk a legfrissebb híreket, hogy tájékozottak legyünk világunk dolgairól, akkor könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy minden rossz, ami körülöttünk van, hiszen rengeteg ilyen hírrel találkozhatunk. Isten azonban erőt ad nekünk, amennyiben reményvesztetté válunk, ha hozzáfordulunk.
Az élet lehet végtelennek tűnő, unalmas hétköznapok sora, amikor semmi nem jó, amikor kilátástalannak tűnik minden. De ezekben a napokban millió egy pillanat van. Ami mégis, valamiért jó, valamiért csodaszép. Szokolai Katus bejegyzését szemlézzük.
Íme tizenkét egysoros, ismeretlen szerzőtől, amelyek hol elgondolkodtatnak, hol megnevettetnek, hol szívet melengetnek. A katolikus Shalom Közösség által megosztott gondolatcsokrot szemlézzük.
Lukács evangéliumában az apostoloknak teszi fel Jézus a címben szereplő kérdést, de az akár nekünk is szólhatna, akik hiszünk benne. Vajon mi kinek tartjuk Őt?
Pár nappal ezelőtt, szeptember 21-én volt a hála világnapja. Ennek kapcsán jutott eszembe pár gondolat. Rengeteg mindenkinek hálásak lehetünk, kezdve szüleinktől, nagyszüleinktől, majd később házastársunknak, gyermekeinknek, de akár egy ismeretlennek is az utcán. Ezúttal viszont arra a hálára gondolok, amelyet Isten felé fejezhetünk ki nap mint nap.