Ülök otthon az ágyamon és könnyes a szemem. Az elhunyt Nagymamám emléke, a karantén korlátozásai… Bekapcsolom a híreket: éhínség, betegség, halálozások. Egyedüllét, magány, gonoszság. Miért engedi mindezeket az Isten, ha annyira jó?
Címke böngészése
Isten
A mai időjárás eléggé ködös volt, és lehet, nem csak én érzem úgy, hogy a közeljövő is kicsit „ködös” a sok bizonytalanság miatt. De vajon mi vár ránk a köd mögött?
Ha lelkesen követni szeretnénk a legfrissebb híreket, hogy tájékozottak legyünk világunk dolgairól, akkor könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy minden rossz, ami körülöttünk van, hiszen rengeteg ilyen hírrel találkozhatunk. Isten azonban erőt ad nekünk, amennyiben reményvesztetté válunk, ha hozzáfordulunk.
Az élet lehet végtelennek tűnő, unalmas hétköznapok sora, amikor semmi nem jó, amikor kilátástalannak tűnik minden. De ezekben a napokban millió egy pillanat van. Ami mégis, valamiért jó, valamiért csodaszép. Szokolai Katus bejegyzését szemlézzük.
Íme tizenkét egysoros, ismeretlen szerzőtől, amelyek hol elgondolkodtatnak, hol megnevettetnek, hol szívet melengetnek. A katolikus Shalom Közösség által megosztott gondolatcsokrot szemlézzük.
Lukács evangéliumában az apostoloknak teszi fel Jézus a címben szereplő kérdést, de az akár nekünk is szólhatna, akik hiszünk benne. Vajon mi kinek tartjuk Őt?
Pár nappal ezelőtt, szeptember 21-én volt a hála világnapja. Ennek kapcsán jutott eszembe pár gondolat. Rengeteg mindenkinek hálásak lehetünk, kezdve szüleinktől, nagyszüleinktől, majd később házastársunknak, gyermekeinknek, de akár egy ismeretlennek is az utcán. Ezúttal viszont arra a hálára gondolok, amelyet Isten felé fejezhetünk ki nap mint nap.
Vajon jut mindig időnk a reggeli imára, hogy Istennel együtt kezdjük a napot és felajánljuk neki előttünk álló feladatainkat? Ha esetleg erre a kérdésre „nem” a válasz, akkor figyelmedbe ajánlunk egy rövid imát, amelyet minden munkád, iskolai elfoglaltságod előtt elmondhatsz. Persze az sem baj, ha hosszabbra nyúlik az ima…
Ismerős érzések, visszatérő gondolatok. De vajon mi is mindig visszatérünk Istenhez?
Annyiszor csalódunk Istenben, ha a körülmények nem nekünk kedveznek. Elhagyott? Már nem szeret? Büntet? Egyik sem. Vele nem könnyebb, viszont boldogabb az életünk.