Az imádságot gyakran fáradságos munkának érezzük, s erre hivatkozva sokszor el is hagyjuk. Pedig az ima kellene, hogy feltöltsön bennünket a napi hajsza után.

Az imádságot gyakran fáradságos munkának érezzük, s erre hivatkozva sokszor el is hagyjuk. Pedig az ima kellene, hogy feltöltsön bennünket a napi hajsza után.
Sokszor történt már meg velem, hogy teljesen távol éreztem Istent magamtól, nem ment az ima. Aztán amikor elmentem a közösségbe, elkezdtünk beszélgetni, és az emberek pontosan olyan „imaéleti” problémákkal jöttek, mint amilyenek az enyémek voltak, megdöbbentem. Mindegyikre tudtam a megoldást, ismertem a hogyanokat. És mégsem használtam őket, hanem csak sírtam, hogy ez nekem milyen nehéz. Aztán eszembe jutott: Nem várhatom el Istentől, hogy reggelente keljen fel helyettem, térdeljen le, és mondja el, amit érez, saját magának!
Egyik legnagyobb közhely, de „a mai rohanó világban” nagyon nehezen vesszük észre az apró szépségeket, kisebb-nagyobb csodákat. Pedig olyan fontos lenne, annyira megváltoztatná a hozzáállásunkat a dolgokhoz, az élethez, a környezetünkhöz, az ismerőseinkhez. Egy íródó blogbejegyzés előtt engedjétek meg, hogy megosszuk veletek Reményik Sándor csodaszép versét!
Az ökumenizmus kiemelkedő eseményének számít Franciaországban, hogy a reformátusokat és evangélikusokat tömörítő Francia Egyesült Protestáns Egyház elfogadta a francia Katolikus Püspöki Konferencia által javasolt Miatyánk új fordítását.
Nincs olyan lelkiállapot, amelyen a Biblia ne tudna segíteni, ezt soha ne felejtsd!
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Amikor a másokért való imádság témája felmerül, szinte mindig felveti valaki a kérdést, hogy mi értelme van egyáltalán? Legtöbbször nem látjuk a hatását hónapokon, akár éveken át, és kezdjük úgy érezni, hogy valamit rosszul csinálunk, vagy egyáltalán magának a „műfajnak” nincs értelme…