Uram, áld meg a magyar sportolókat, hogy legjobb formájukat hozhassák az olimpián!
Címke böngészése
ima
Erőt kértem az Úrtól, –
s ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam, –
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam, –
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.
Bátorságot kértem, –
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.
Szeretetre vágytam, –
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
hogy segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett
alkalmakat kaptam a jóra.
Semmit nem kaptam, amit kértem,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Meghallgatta imádságomat!
(Szent Ritának tulajdonított imádság)
Kép: Téglásy Nóra
Itt a nyár, a táborok, a strandolás és a fesztiválok ideje, ám van egy meglehetősen ősi tevékenység, ami kezd kiveszni a divatból: a zarándoklat. Pedig jobban fel tud tölteni, mint pár nap a plázson.
Rózsafüzér – a legjobb példa, talán a legtöbb kritikát kapó ima, de minden szenthez szóló vagy más kötött ima is elvesztette népszerűségét (ha egyáltalán valaha volt neki). Ezt csak az öregek és az apácák mormolják… Mi értelme ennyiszer elmondani valamit egymás után… Oda se tudok figyelni rá, csak mondom, mint a gép… Hosszú… Nem nekem szól… De biztos, hogy nem tudnánk ezt megcáfolni, ha megpróbálnánk? Nekem igenis van igényem a kötött imára, és jó élményem is akad!
Mi határozza meg, hogyan tekintünk önmagunkra? Milyen tükrök között élünk, melyik felé forduljunk? Íme egy ima a kiegyensúlyozott, hiteles önképért.
Az imádságot gyakran fáradságos munkának érezzük, s erre hivatkozva sokszor el is hagyjuk. Pedig az ima kellene, hogy feltöltsön bennünket a napi hajsza után.
Sokszor történt már meg velem, hogy teljesen távol éreztem Istent magamtól, nem ment az ima. Aztán amikor elmentem a közösségbe, elkezdtünk beszélgetni, és az emberek pontosan olyan „imaéleti” problémákkal jöttek, mint amilyenek az enyémek voltak, megdöbbentem. Mindegyikre tudtam a megoldást, ismertem a hogyanokat. És mégsem használtam őket, hanem csak sírtam, hogy ez nekem milyen nehéz. Aztán eszembe jutott: Nem várhatom el Istentől, hogy reggelente keljen fel helyettem, térdeljen le, és mondja el, amit érez, saját magának!
Egyik legnagyobb közhely, de „a mai rohanó világban” nagyon nehezen vesszük észre az apró szépségeket, kisebb-nagyobb csodákat. Pedig olyan fontos lenne, annyira megváltoztatná a hozzáállásunkat a dolgokhoz, az élethez, a környezetünkhöz, az ismerőseinkhez. Egy íródó blogbejegyzés előtt engedjétek meg, hogy megosszuk veletek Reményik Sándor csodaszép versét!