Nem hiszek a stagnálásban, szerintem ritkán toporgunk egy helyben, különösen a hitéletünkben nem. Vagy előre, vagy hátra lépünk. De hogyan tudjuk kezelni azt, ha eljönnek a nehezebb időszakok és a korábbi lángolásunk és lelkesedésünk emlék már csupán?
A mai Heti Válaszban jelent meg egy döbbenetes cikk, amely felhívja a figyelmet a papok és lelkészek körében egyre gyakrabban tapasztalható kiégésre. A cikk apropója, hogy a református egyház egyik fiatal lelkésze öngyilkosságot követett el, ami felkavarta az állóvizet a témában, és konkrét lépésekhez vezetett: ezer református írt alá egy változásokat sürgető nyílt levelet, az evangélikusok pedig megígérték, hogy életpályamodellt vezetnek be. Katolikus vonalon Versegi Beáta nővér foglalkozott nemrég komolyabban a témával (Versegi Beáta Mária „Lehetőségek – a kiégésen innen és túl”), ami úgy tűnik egyre aktuálisabb.