Elgondolkodtató posztba ütköztem Instagramon, ami arról szólt, hogy gyakran ítélkezünk mások látható bűnei fölött – miközben a kevésbé nyílt, kevésbé látható bűnökről nem ejtünk szót, szemet hunyunk felettük.

Elgondolkodtató posztba ütköztem Instagramon, ami arról szólt, hogy gyakran ítélkezünk mások látható bűnei fölött – miközben a kevésbé nyílt, kevésbé látható bűnökről nem ejtünk szót, szemet hunyunk felettük.
Van egy rész a Bibliában (sőt, több is), ahol Jézus felhívja a figyelmet arra, hogy ne csak a külsőségekkel foglalkozzunk. Arra, hogy vannak százszor és ezerszer fontosabb dolgok annál, minthogy csillog-villog-e a tányér, a lakás, a külsőnk. Persze ez is lehet fontos, de ahogy Horváth István Sándor atya is írja: mit ér mindez, ha a lelkünkben nem gyakorlunk irgalmasságot, és a belső tisztaságra nem figyelünk?