„Attól én még hívő vagyok, hogy nem járok templomba”. Sokszor hallott mondat, ami mindig visszacseng a fülembe, de nem tudok elmenni mellette szó nélkül.

„Attól én még hívő vagyok, hogy nem járok templomba”. Sokszor hallott mondat, ami mindig visszacseng a fülembe, de nem tudok elmenni mellette szó nélkül.

Június közepén útjára indítottuk a 28 nap az Apostolokkal kihívásunkat, melynek keretében minden nap elolvastuk az Apostolok Cselekedeteinek egy-egy fejezetét, így szűk egy hónap alatt a végére jutottunk a Biblia ezen könyvének. Bár a kihívás néhány napja véget ért, a lelki gyümölcsök még ott munkálkodnak bennünk – és örömmel osztottátok meg velünk, hogyan gazdagodtatok a közös Szentírásolvasás által!

Bár a 2020-as év senkinek sem úgy alakult, ahogyan tervezte, mégis Isten így is tudott ránk bízni feladatokat! Ismét vannak szerény céljaink és terveink a 2021-es évre is, melyhez a ti támogatásotokra is szükségünk van.

Három újabb nehéz, de nagyon fontos témában érkezett kérdés Papp Miklós görögkatolikus paphoz és családapához: hogyan tudjuk keresztényként elfogadni tartós betegségünket, miért jelent problémát az egyháznak az együttélés, valamint érdemes-e fenntartani egy olyan kapcsolatot, melyben csak az egyik fél hívő? Továbbra is várjuk kérdéseiteket – egyben köszönjük is türelmeteket, hiszen számtalan levél érkezik a rovat kapcsán!

Ki ne tapasztalta volna már, hogy: „senki sem próféta a maga hazájában”?
Jézus olyannyira találkozott a jelenséggel, hogy a fentebbi mondás is tőle ered (Lk 4, 21-30). A hétköznapokban a haza általában a saját családunkat jelenti. És bizony rengetegszer érezzük úgy, hogy lényegében akárki előtt nagyobb erővel hat a tanúságtételünk, mint a családtagjaink előtt, vagy hogy mindenkinek a megtérésére nagyobb esélyt látunk, mint egyes rokonainkéra.
