„A valódi probléma soha nem a tetteiddel van, hanem a szíveddel.” Az ige sokszor említi, hogy a lényünk központja a szívünk, innen indul ki minden jó és minden rossz is. Az Egy testté blog egyik remek írását szemlézzük.
Címke böngészése
bűnbánat
Amikor a hó beborítja a tájat, megszépíti azt fehérségével. Valahogy így nézhetünk ki mi is belül, ha élünk a szentgyónás kegyelmével. Elhidegült lelkünk megszépül a bűnbocsánat szentségében.
Kabós Éva erdélyi magyar költő versében régi elkövetett bűnök fájdalma jelenik meg.
Talán többen is elgondolkodtunk már azon, különösen a tavaszi nyilvános misék szüneteltetés következtében, hogy mennyire nem magától értetődő a szentáldozás lehetősége, és sokkal inkább meg kellene becsülnünk, mint eddig. De hogyan lehetne Őt úgy magunkhoz venni, hogy az méltó legyen Hozzá? Hogyan lehet úgy áldozni, hogy meglegyen a szépsége?
A szívünk elég rossz tanácsadó tud lenni; főleg, ha az alább felsorolt jellemzők valamelyike igaz rá. Ez a lista a segítségünkre lehet abban, hogy őszinte önvizsgálatot tartsunk. Nem mutogatni szeretnénk, hanem arra ösztönözni mindenkit – magunkat is beleértve-, hogy engedjük Istennek, hogy az igéjén keresztül világítson rá a bűneinkre.
Akár szerves részét képezi a gyónás az életednek, akár régebb óta halogatod a gyóntatószék látogatását, íme néhány szempont, amely talán segítségül szolgálhat ehhez a nem feltétlen könnyű, de végső soron annál örömtelibb folyamathoz.
Én vétkem, én igen nagy vétkem! Döngethetjük a mellünket, hamut szórhatunk a fejünkre, megszaggathatjuk a ruháinkat és kukoricára térdepelhetünk a bűnbánat jeleiként de vajon tudjuk, hogy igazán melyek azok a cselekedetek, gondolatok, melyek eltávolítanak minket Istentől? Tudjuk, melyeket kell tiszta szívből megbánnunk?