Újabb vendégírás érkezett szerkesztőségünkbe, ezúttal Baranyi Tamás háromgyermekes családapa tisztelt meg bennünket – és benneteket – gondolataival. Vajon tanítványai tudunk lenni egymásnak? Látják rajtunk keresztényeken, hogy testvérei vagyunk egymásnak?
A hitben járó házaspárok számára már-már magától értetődő, hogy vasárnap lehetőség szerint együtt mennek el szentmisére – vagy épp istentiszteletre. Azoknál – így például nálunk is – akik még nem kötötték össze életüket, már közel sem ilyen egyértelmű a döntés, pedig hitéleti és párkapcsolati szempontból is ajánlott!
Arra bátorítalak, hogy ha van autód, akkor használd arra is, hogy tanúságot tegyél Krisztusról! Ennek egyik legnépszerűbb módja egy kis matrica – nagy jelentéssel!
Anyukának lenni nehéz feladat. Jó anyukának lenni azonban talán az élet egyik legnehezebb kihívása.
A koszorú negyedik gyertyáját is meggyújtottuk. Nekilendültünk advent utolsó hetének, amely végén karácsony öröme ragyog és hívogat bennünket.
A különleges dolgok mindig is lázba hozták az embert. Egy kis keleti misztikum, afrikai csodafűszer, kefir a Kaukázusból. Mindegy, csak ne a miénk legyen, mert azt már unjuk vagy csak egyszerűen sosem hallottunk róla. A távolság mindent megszépít, így van ez a nyomorral is.
Amikor valamilyen problémával, saját erőből megoldhatatlannak tűnő helyzettel találkozunk, vagy veszteség ér bennünket, és gyászolunk, akkor szinte fizikai fájdalmat tudunk érezni (ennek megvan a biológiai oka). Egy krízishelyzet lélektanilag nagyon összetett, és a segítő részéről nagy bölcsességet kíván. Volt már, hogy nehéz helyzetbe kerültél, és erre valaki kedvesen megveregetve a vállad, mondván: “Olvasd csak el a Róma 8,28-at, neked szól!”. És ha igen, milyen érzés volt? Na ugye!
Itt a nyár, a táborok, a strandolás és a fesztiválok ideje, ám van egy meglehetősen ősi tevékenység, ami kezd kiveszni a divatból: a zarándoklat. Pedig jobban fel tud tölteni, mint pár nap a plázson.
A kereszténység hatalmas múlttal rendelkezik, így nem csoda, hogy az emberekben keverednek a különféle ismeretek, tévhitek, félinformációk. Azonban nagy hiba, ha ezeknek nem nézünk utána, külső szemlélőként hangosan ítélkezünk és olyan dolgokat állítunk a keresztény emberekről, amik egyáltalán nem állják meg a helyüket! Ebben az írásban megpróbáltam pár tévedést összeszedni és válaszolni rájuk.
Manapság a kereszténység napi rendszerességgel kapja meg kritikaként, hogy ne legyen ilyen szűklátókörű, mutasson nagyobb nyitottságot, elfogadást a világi trendek (enyhén szólva érdekesen értelmezett egyenlőség-és szabadságjogok, sokszínűség és így tovább) képviselői felé. Igen furcsa elvárás, több szempontból is.