Szerzetesség, papság vagy házasság? Életünk egyik legfontosabb tényezője, hogy megtaláljuk azt az utat, melyen igazán kibontakozhatunk. De lehet-e valaki teljesen biztos a döntésében? Szükséges-e egyáltalán a száz százalékos bizonyosság? És ha egy barátunk vagy családtagunk van ebben a folyamatban, milyen gondolatokkal lássuk el, és mit hagyjunk meg inkább magunknak? Cikksorozatunk utolsó részében Zics Ildikó szociális testvér, hivatásgondozó ezekre a kérdésekre ad választ.
Szabadon választjuk meg a barátainkat, és ők is szabadon választanak minket. Szeretünk velük lenni, sok időt töltünk velük. A legjobb barátainkkal azokat a belső dolgainkat is megosztjuk, amelyekről másoknak nem beszélünk. Ha nagy öröm ér, vagy válságban vagyunk, az elsők között szólunk a hozzánk közel álló barátainknak. Ugyanolyan jól ismerjük őket, mint saját magunkat, keresik a társaságunkat, és meg akarják osztani velünk az életüket. Társként kísérnek életünkben, együtt haladnak velünk, gazdagítanak és támogatnak minket.
Terence Hill nemcsak a színésztársa, hanem a legjobb barátja is volt Bud Spencernek. A temetésen elmondott beszéde alapján, senkinek nem is marad efelől kétsége.