Ki ne vágyna arra, hogy teljesen szabad legyen? Szabad az emberek véleményétől, szabad az aggódástól, szabad a megfelelési kényszertől. Az ehhez vezető út azonban – hiába nem akarjuk – fájdalmas. Sok „kis halál”, az egónk széttörése, a szívünk meghasadása vezethet el oda, hogy tényleg önazonosakká, tűzben edzett, bátor nőkké és férfiakká váljunk. Mindez azonban önmagunk erejéből nem, csak Istennel szövetségben működhet.
Több ezer fiatal, 6 nap, több mint 100 program – ez a Csillagpont Fesztivál, amelyen idén a 777 is részt vett. Ez egy olyan fesztivál, ahol nemcsak bulik és koncertek, hanem lelki előadások, beszélgetések és dicsőítések is vannak. Ahol nem kell alkohol ahhoz, hogy jól érezd magad. Ahol szabadon dönthetsz, hogy sportolni szeretnél, enni egy lángost, részt venni egy kvízpartin vagy épp imádkozni az erdőben. A református egyház által szervezett Csillagpont értékeket terem, életeket formál és emberi kapcsolatokat épít – miközben Istenhez is közelebb tudunk kerülni általa.
Mindenki borzasztóan siet. Nagyon fontosnak képzeljük magunkat attól, hogy teendők hosszú sorát kell kipipálnunk. Nem érünk rá válaszolni a barátainknak, mert „hát sűrű a hetünk”. Tolakodunk a buszon, mert „muszáj felférni”. Hol van mindeközben a kedvesség, a tisztelet, az, hogy emberszámba vesszük egymást? Véleményblog egy fiatal felnőtt tollából.
„A barátaim már megházasodtak…nekem mikor lesz már társam? Most vett új házat…nekem miért csak annyi pénzem van, hogy épphogy kifizessem a lakbért? Micsoda álomalak…bezzeg én nem bírok lefogyni!” Csak néhány példa arra, milyen gondolatok jöhetnek fel százezrekben, sőt milliókban nap mint nap a többi ember sikereit látva. Ehhez még közösségi média sem kell, elég kilépnünk az utcára. Valójában miért irigykedünk? Mi lehet a gyökere? Hogyan tudunk szabaddá válni – és végre a saját életünket élni?
Elképesztő az az energia és életöröm, ami árad belőle. A gyülekezete mellett találkozunk egy kávézóban. Minden második ember ismeri, köszön nekik, van hozzájuk egy-egy kedves szava – nem csoda, hogy ennyien szeretik. Vele beszélgetve én is azt érezem, hogy szerethető és elfogadott vagyok – ebből is tudom, hogy Isten embere. Hellinger András neve sokaknak ismerős lehet, ugyanis számos eseményen dicsőít, amellett, hogy gyülekezetében, a Golgota Budapestben másodpásztorrá is kinevezték a zenei szolgálat mellett. Sok személyes élményről, hullámhegyekről és -völgyekről, újrakezdésről, apává válásról és az Istennel való őszinte kapcsolatáról is mesélt.
Mindannyiunkat megkísért néha, hogy a világban zajló folyamatok miatt szomorkodjunk, kétségbeessünk és panaszkodjunk. De keresztényként ennél sokkal több lehetőségünk van: világítsunk ahol és amikor csak tudunk! Álljunk ellen a sötétségnek és mutassuk meg a világnak, hogy létezik más minőség! De mit is jelent ez a gyakorlatban?
Nemes Gyöngyvér 19 éves volt, amikor igent mondott Istennek – és ugyanebben az évben mondott igent annak a fiúnak is, akin keresztül megismerte a mélyebb hit lehetőségét. A fiatal lány korábban filozófiát tanult, hogy bebizonyítsa, Isten nem létezik, de időközben épp ennek az ellenkezőjét ismerte fel, így irányt is váltott, ma már történelemtanárnak készül. Hisz benne, hogy a négyszemközti tanúságtételeknek, a provokatív kérdéseknek és az őszinte válaszoknak ereje van – olyan ereje, amely ledöntheti a falakat és másokat is megtérésre vihet.
„Ez egy villa. Megehetem vele az ebédem, vagy leszúrhatlak vele. A mesterséges intelligencia sem jó vagy rossz önmagában, a kérdés az, hogy mire használjuk” – hangzott el az Infoparlament mesterséges intelligenciáról szóló kerekasztal-beszélgetésén. Milyen veszélyei lehetnek az egyre népszerűbb mesterséges intelligenciának? Tud majd manipulálni minket? Öntudatra ébredhet? Alapíthat új vallást? Ezekre és más izgalmas kérdésekre keresték a választ a résztvevők.
Amőbia. Az elsőre furcsán hangzó név egy izgalmas játékot takar, amelyet két fiatal lány, Radics Zsuzsanna és Péntek Zsófia közösen alkotott meg a cserkészeknek. Már évek óta együtt dolgoznak, pszichológia szakon találkoztak, már ott kiderült, hogy mindketten szeretnek játszani, és reálos beállítottságuk miatt a tervezésben is jók. Zsuzsi és Zsófi szerint a játékos forma számtalan célra jó lehet: motiválhatja a dolgozókat egy munkahelyen, elmélyítheti a tudást egy iskolában, vagy épp segíthet a vezetőknek jó döntéseket hozni. Vallják, egy jó játék nem hosszú szabályokból, hanem izgalmas beszélgetésekből áll, ráadásul közben önmagunkat és egymást is jobban megismerhetjük.
Barthos Gergely és felesége, Borbála több mint egy évtizede házasok, és négy eleven gyerek nevelése mellett a Hévízgyörki Református Egyházközséget is vezetik. Mint mondják, hiába születtek hívő családba, meg kellett tapasztalniuk az Istennel való személyes kapcsolat erejét, innen számítják a megtérésüket. A házasság szerintük olyan, mint egy kert, amelyet folyamatosan ápolni kell – erre tudatosan igyekeznek időt fordítani, tartanak házaskört és ha megtehetik, imádkoznak, Bibliát olvasnak együtt. Értékes példái annak, hogy alázattal, egymásra való odafigyeléssel és Isten iránti bizalommal minden akadály könnyebben vehető.