Nemrégiben kis autómmal és benne négy lány utassal tartottam a főváros felé, amikor a hátsó ülésről hirtelen megszólalt egyikőjük, hangjában kis büszkeséggel, kekeckedve:
Cseh Péter atya a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciához fordult néhány kérdéssel az őszi kötelező betelepítési kvótával kapcsolatos szavazás témakörében, később Udvardy György pécsi megyéspüspök vizsgálatot indított ellene, mivel a fiatal pap a világos útmutatásoknak nem vagy nem megfelelő módon tett eleget. A vizsgálat idejére minden papi munkától eltiltották a népszerű atyát. Habár nem engem kérdezett meg, jószándékkal megírtam válaszaimat kérdéseire.
Valóságos kommentáradat érkezett az utóbbi órákban a 777 cikkéhez, amelyben a Bethesda Kórház azon döntését közöltük, amely szerint az épülő szülészeti osztályon – egyedüliként Magyarországon – nem végeznek abortuszt.
Veres András eddigi szombathelyi megyéspüspököt jövő szombaton iktatják be Győrben, ahol az ottani egyházmegye vezetője lesz.
Ferenc pápa karitatív céljaira gyűjtenek ma a katolikus templomokban országszerte.
Az elmúlt hetekben népes és mindenekelőtt hangos szomszédaim lettek: egy pakisztáni család költözött be a felettem lévő lakásba, megszámlálhatatlanul sok gyerekkel.
A tegnapi hihetetlen meccs után záporoztak a focis bejegyzések, megosztottuk egymással ezt az örömöt. Egy különleges posztra hívjuk most fel olvasóink figyelmét, ami megmutatja, hogyan fordulhatunk egymás felé ebben a mámorban átlépve saját határainkat.
Keresi az ember a megfelelő jelzőket, a magyar labdarúgó-válogatottra és már jómagam is sokadszorra kezdek neki a kezdő soroknak, miközben ablakom alatt karneváli hangulatban ünnepelnek az emberek, ismeretlenek ugranak egymás nyakába, mosolyognak egymásra, és skandálják a rigmusokat. Egyszerűen a jelzők kifogytak, marad a hála és a köszönet, valamint az a megállapítás, hogy ezektől a srácoktól nagyon sokat tanulhatunk.