Mikor a férjemmel lassan hat éve randizni kezdtünk, hamar feltűnt valami. Egy részlet, ami rengeteget elárult nekem arról, milyen ember ő.

Mikor a férjemmel lassan hat éve randizni kezdtünk, hamar feltűnt valami. Egy részlet, ami rengeteget elárult nekem arról, milyen ember ő.
A zene különleges módja az imának, az Isten felé fordulásnak, a liturgiában betöltött szerepe szintén nagyon fontos. E dallamok, hozzájuk tartozó szövegek milyenségéről minden gyakorló hívőnek – általában saját közegének megfelelően – meg van a véleménye.
Keresztényként mindig felkapom a fejem, ha hallom ezt a kifejezést: ez meg az “A BIBLIÁM”… Használják e profanizált formát szinte mindenre a különböző témájú könyveken keresztül a netes forrásokig, de mit is jelent igazából?
Mikor tíz napra, három különböző programra elutaztunk, úgy éreztem költözünk. Meglepően sok tárgy került elő, olyan fiókokban kutakodtam, amiket hónapok óta ki sem nyitottam. Végiggondoltam, mire lesz szükségünk.
A Lelkes Napok reggeli dicsőítő imádságán a zenészek közt egy kisfiú ült a színpadon. A kábelrengetegbe nem gabalyodott bele, nem mocorgott, nem hangoskodott. Csak ott volt. Ott volt édesapja lábánál a dicsőítés alatt.
Amint arról már beszámoltunk nektek, ma kezdődött Vajtán a Katolikus Karizmatikus Megújulás ifjúsági tábora. Nyolcadik alkalommal veszek részt a Lelkes Napokon, végignéztem, hogyan nőtt egy harminc fős dinamikus nyári program egy több száz fiatalt megszólító országos szolgálattá. Ez a tábor egy csoda. Rengetegen tapasztalhatták itt meg Istent, kerülhettek közelebb Hozzá.
Mi határozza meg, hogyan tekintünk önmagunkra? Milyen tükrök között élünk, melyik felé forduljunk? Íme egy ima a kiegyensúlyozott, hiteles önképért.