Simon Dávid atya remek gondolatai az ima erejéről, és arról, hogy benne mennyi változás ment végbe a megtérése óta. Legyünk hivatásos imádkozók!
A Csak Egyet Szolgálat neve a 777 olvasóinak egy jelentős része számára korábbi cikkeinkből, híradásainkból már ismerősen csenghet: egy 2011-ben alapított, új szemléletű és katolikus lelkiségű karitatív szervezetről van szó, amely mélyszegénységben élők megsegítése céljából egy nappali melegedőt üzemeltet Budapest VI. kerületében. A szervezet tucatnyi elhivatott munkatársa hétköznaponként 120-180, többségében hajléktalan vendéget lát el, akik között megtalálhatóak kisnyugdíjasok, leszázalékoltak, szenvedélybetegek, börtönből szabadultak és különböző visszaélések áldozatai is. Az alábbi rövid cikkben egy, a Csak Egyet Szolgálat életében beköszöntő kommunikációs szintlépésről ad hírt Ménesi Kristóf, a szervezet kommunikációs és forrásfejlesztési vezetője.
Ahogy mi is megemlékeztünk róla, életének 85. évében elhunyt Kozma Imre atya, katolikus pap, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend korábbi magyarországi vezetője. Felidézzük röviden 5 olyan szolgálatát, amelyet sosem felejtünk el. Több évtizedes szolgálatával arra mutatott, hogy az igazi boldogság, ha nem önmagunkért, hanem másokért élünk.
Az idei 72 óra kompromisszum nélkül háromnapos önkéntes akciót immár tizenhetedik alkalommal hívta életre a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával. A segítségnyújtás megmozgatta a fiatalokat határokon innen és túl: olyan feladatokat vállaltak, amelyekkel jobbá tehetik legalább egy hétvégére a világot.
A minap a Cafe Francescoban vehettem részt egy kedves barátnőm társaságában Gájer László, atya, a PPKE HTK egyetemi tanárának előadásán, melynek témája a háború és Isten kapcsolata volt. Létezik-e igazságos háború? Beszélhetünk-e keresztényként a háború etikájáról, mik ennek a forrásai? Hogyan formálódott a keresztények nézőpontja az évek alatt?
A mai rohanó világban egyre kevesebb figyelmet kapnak azok a tulajdonságok, melyek alázatosságra szólítanak minket. A legtöbb területén az életnek az számít, hogy mennyire vagyunk képesek lenyomni a másik embert azért, hogy mi kerekedjünk felül: mi legyünk a szebbek, okosabbak, jobbak, vagyis a „győztesek”. De tényleg ezek kellenek ahhoz, hogy végül jutalomban részesüljünk?
Egy 20 éves fiú, aki a szüleit tanítja rózsafüzért imádkozni, egy 16 éves lány, aki a nem hívő barátnőjének rózsafüzért ajándékoz, és egy egyetemista srác, akinek imameghallgatásai százakat inspiráltak imádságra. Volt hozzájuk néhány kérdésem, és ők örömmel feleltek. Meséltek arról, hogy milyen jótékony hatással volt hétköznapi életükre a rózsafüzér, de a mélységeinek megtapasztalása is szóba került. Magam is meglepődtem, hogy fiatal koruk ellenére néhol milyen isteni bölcsesség sugárzott szavaikból. A rózsafüzérről szóló sorozat második részében fogadjátok szeretettel az ő gondolataikat!
Tábori püspökként sem szeretnék elszakadni a katonáktól, mert engem ez éltet. Ha visszanézek, hogy egy asztalosfiúból hogyan lett tábori lelkész, hogy ment el ezekbe a missziókba, hogy állt oda mellé az Úristen, hogyan adott erőt, amikor emberi veszteséggel néztünk szembe, és hogyan segített abban, hogy az Igével tudjak vigasztalni, akkor azt érzem, ennél nem kell több – vallja Mészáros László ezredes, aki csaknem harminc év tábori lelkészi szolgálat után vezetheti a Protestáns Tábori Püspökséget. A Református.hu interjúját szemlézzük.
Átadták a Zsindelyné Tüdős Klára-díjakat október 12-én, inspiráló nők áldozatkész munkáját ismerték el a Református Nőszövetségben. Ha példaképet keresel, jó helyen jársz! Íme pár asszony, akik „Isten munkatársaiként” tevékeny életükkel szolgálják a Református Egyházat.
Elhivatottság, kitartás és alázat – mind vágyunk ezekre. De mi van, ha épp a nehézségek árán válunk egyre erősebb jellemekké? Mi van, ha maga Krisztus formál ezek közepette?