Mi történik, ha három eltérő területen kutató nő mesél az útkeresésről, kihívásokról és örömökről? Egy dolog biztos: a Pázmány falain belül formálódó tudományos pálya nemcsak szakmai karrier, hanem emberi, sőt társadalmi misszió is.
A hétfői orkán erejű szélvihar súlyos károkat okozott a hajdú-bihari sápi református templomban: az 1892-ben épült torony sisakját tőből kitépte a szél, a ledőlő torony egyik része beszakította a templom tetejét, másik része az utcára zuhant. Személyi sérülés nem történt, de a kár jelentős.
,,Meg lehet az Isten előtt állni lázadó szívvel. Meg lehet az Isten előtt állni vajúdó élettel. A Teremtő lát, hall. De a feszült lélek semmit nem hall meg abból, amit az Úr mond.”
Illatok, emlékek, ízek elevenednek meg ebben az imával átszőtt gondolatfolyamban. Turczi Árpád vendégírása.
Kilók, szénhidrát, testsúly, számolás – mindennapi mantrák egy láthatatlan börtön falai mögött. Kozák Jankát az anorexia nervosa nemcsak testi, hanem lelki fogságba is ejtette. Az evést bűnnek, a tükörből visszanéző csontokat győzelemnek hitte. A pszichiátriai osztályon nézett először szembe önmagával és pusztító betegségével. Jelenleg végzős pszichológushallgató a Károli Gáspár Református Egyetemen, mellette aktív református cserkész. A Református.hu cikkét szemlézzük.
„A határtartást sokszor művészetnek nevezik, hiszen valljuk be, nem könnyű. A keresztyén embernek pedig még nehezebb, hiszen az anyatejjel szívja magába a szolgálatkészség fontosságát, az egymás segítésének felelősségét és a közösségért való tenni akarást. Miközben egymásért teszünk, nem szabad elfeledkeznünk magunkról és a határainkról.” Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológussal beszélgetett a Református.hu-n a témáról. Szemlénk.
Ferenc pápa nemcsak a jelenre figyelt, hanem elődei tanításait is újraértelmezte, hogy friss szemlélettel vezesse az Egyházat. Most XIV. Leó folytatja ezt a hagyományt, miközben a szegények és a gyermekek ügyét is újra napirendre tűzi – így születik meg a pápai örökség folytonossága és megújulása.
Mindannyian a boldogságot keressük, mégis gyakran megfeledkezünk arról, hogy az igazi öröm forrása Isten szeretetében rejlik. Vajon készek vagyunk megnyitni szívünket, és elfogadni azt az egyszerű, mégis mély utat, amely a Lélek békéjéhez vezet?
A körülöttünk lévő zaj és zavar könnyen elhomályosíthatja az elménket. De létezik egy belső béke, amelyet senki nem vehet el tőlünk. Hogyan találhatjuk meg és tarthatjuk meg ezt a nyugalmat?