A közösségi média kommentszekcióiban egyre természetessé a személyeskedés, a megalázás és a féktelen gyűlölet. Keresztényként azonban nem tekinthetünk közömbösen az online térben zajló verbális lincselésre, hiszen minden ember Isten képmására teremtetett, méltósága pedig politikai nézeteitől és személyes meggyőződésétől függetlenül sérthetetlen. A Szentírás és az Egyház tanítása egyaránt figyelmeztet: szavainkért és embertársainkhoz való viszonyunkért felelősséggel tartozunk. A keresztény jelenlét az online világban is arra hív, hogy a gyűlölet helyett a tisztelet, a közöny helyett pedig az irgalom és a békesség útját válasszuk.
Mindannyian ismerjük az érzést. Megnyitunk egy hírt, végiggörgetjük a közösségi média hírfolyamát, majd meggondolatlanul lejjebb húzzuk a képernyőt a kommentszekcióig. Ami ott fogad, az nem társadalmi vita vagy véleménycserék sora, hanem tiszta, tömény, fékezhetetlen indulat. Megalázás, gúny, átkozódás és fagyos közöny.
Olyan természetessé vált számunkra az online lincselés, mintha a billentyűzet felmentene minket az alapvető emberi normák alól. De vajon keresztényként elintézhetjük-e ezt egy vállvonással? Ráfoghatjuk-e az „internetes kultúrára” ,
miközben szemünk láttára tapossák sárba a legszentebbet: az emberi méltóságot?
A digitális tér legnagyobb tévedése, hogy azt hisszük, profilképekkel, avatarokkal és gúnynevekkel vitatkozunk. A valóságban azonban minden egyes komment mögött egy élő személy áll. Jusson eszünkbe, hogy mit olvashatunk az Ószövetség első lapjain:
„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt”. (Ter 1,27)
A Katolikus Egyház Katekizmusa is egyértelműen rámutat erre:
„az emberi személy méltósága az Isten képmására és hasonlatosságára történt teremtésében gyökerezik”. (KEK 1700)
Ez a méltóság nem politikai hovatartozás, érdem vagy tévedhetetlenség függvénye. Elvehetetlen. Amikor tehát a kommentszekcióban nyomdafestéket nem tűrő szavakkal megsemmisítünk valakit, nem csupán egy idegen lelkébe gázolunk bele, hanem az Alkotó saját képmását gyalázzuk meg.
Sokan azzal áltatják magukat, hogy „a szó nem fáj”, vagy hogy „ez csak az internet”. A Szentírás azonban soha nem kezelte könnyelműen a beszédet. Jakab apostol szavai mintha kifejezetten a mai online világról szólnának:
„a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni: az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel.
Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie!” (Jak 3,8–10)
Ferenc pápa a Fratelli tutti című enciklikájában tűpontos diagnózist ad a digitális világ árnyoldalairól. Rámutat, hogy a képernyő adta védettség olyan gátlástalanságot szül, amely a személyes jelenlétben elképzelhetetlen lenne:
„paradox módon, miközben növekszik a bennünket másoktól elszigetelő zárkózott és intoleráns hozzáállás, az emberek közti távolság oly mértékben rövidül meg vagy tűnik el, hogy megszűnik a magánélethez való jog.
Minden egyfajta megleshető és megfigyelhető látványossággá válik, az élet állandó ellenőrzés alatt áll. A digitális kommunikáció célja, hogy mindent megmutassunk, így az ember élete leskelődő, lecsupaszító tekintetek tárgyává lesz, amely – gyakran a névtelenség mögé rejtőzve – közzétehető. A másik iránti tisztelet szétmorzsolódik, és – főként, amikor elnyomom, mellőzöm és távol tartom – szégyenkezés nélkül hatolhatok be az életébe.” (Fratelli tutti, 42)
Van a gyűlöletnél egy csendesebb, ám legalább annyira pusztító bűn is: a közöny. Amikor látjuk az online megalázást, és szó nélkül továbbgörgetünk.
Amikor Jézus az irgalmas szamaritánus példázatát elmondja (Lk 10, 25-37), a rablók által félholtra vert ember mellett nemcsak a gonosztevők tűnnek fel, hanem a pap és a levita is, akik egyszerűen átmentek a túloldalra. A mai digitális társadalom elhalad a kirabolt és megsebzett emberek mellett. Továbbgörgetünk, felmentve magunkat azzal, hogy ez nem a mi dolgunk.
Nekünk nem kell beállnunk a sorba. Nem kell felvennünk a kesztyűt, amikor gyűlölettel támadnak, és nem kell csendben maradnunk, amikor másokat gyaláznak. A keresztény jelenlét a digitális térben nem azt jelenti, hogy elzárkózunk a világtól, hanem azt, hogy másfajta minőséget hozunk bele.
Mielőtt leírnál egy kommentet, kérdezd meg magadtól:
tiszteletben tartja ez a másik ember méltóságát?
Mielőtt megosztanál egy indulatkeltő cikket, gondold át:
a békét építem ezzel, vagy a szakadékot mélyítem?
Jézus szavai ma, a fényben úszó képernyők korában is tisztán csengenek:
„boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket”. (Mt 5,9)
hirdetés
