Vajon hányszor hasonlítjuk magunkat másokhoz? Hányszor gondoljuk azt, hogy a másik jobb valamiben mint én? Hányszor vagyunk mi magunk annak az akadálya, hogy Isten csodaszép terve kibontakozzon az életünkben? Néhány bátorító gondolatot olvashattok a következő sorokban arról, hogy miért fontos megmaradni annak, akinek az Úr teremtett.
A következő Carlo Acutis idézet jól rámutat, hogy a mai világban, a reklámok, a social media és a filmek sok esetben milyen önértékelési problémákhoz vezethetnek, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy Isten szemében értékesek vagyunk:
„Mindenki eredetinek születik, és mégis sokan fénymásolatként halnak meg”.
Múlt héten részt vettem a Ferences Ifjúsági Zarándoklaton, ahol ferences szerzetesek és nővérek kísértek minket. A 6 nap alatt egyre inkább kiderült számomra, hogy mennyire különböző személyiségű embereket hívott el az Úr, és mégis mennyire szépen szolgálják egységben Istent, egymást, illetve másokat. Volt, aki csendesebben volt jelen, más szervezőként elég sokszor beszélt a hangosbemondóba, valaki sportos volt, másvalaki inkább a művészeteket preferálta.
És ettől lett igazán színes a csapat. Ahogyan egy családban sincs két egyforma ember, még, ha hasonlítanak is egymásra, a lélek még a sziámi ikreknél is más.
Isten a legnagyobb Mester, és nem alkot tömegárut.
De, akkor miért látjuk meg magunkban a pozitív dolgokat olyan nehezen?
Az utóbbi időben többször volt, hogy elkezdtem magamat összehasonlítani másokkal. Akár öltözködés, vagy viselkedés terén. Megfigyeltem, hogy miben vagyunk különbözőek és emberileg eldöntöttem, hogy ők biztosan rátermettebbek egy-egy feladatra mint én. Kvázi én eldöntöttem Jézus helyett, hogy kit, mire hívott el. (Csak úgy szerényen…)
Jézus nem az alkalmasokat hívja, nem azt akarja, hogy az én erőmből mutassam meg, milyen ügyes vagyok, hanem Ő tesz engem alkalmassá arra, amire elhívott!
Rengetegszer fordul elő, hogy mi magunk állítunk akadályt Isten elé a kishitűségünkkel.
Minthogyha ránéztem volna a Vörös-tengerre és kerek-perec kijelentettem volna, hogy: „Uram, ez egy hatalmas víztömeg, biztos, hogy nem fogunk itt száraz lábbal átkelni!” Vagy gondoljunk bele, ha a Szűzanya az angyali üdvözletkor azt felelte volna, hogy: „Elnézést, de én szerintem nem lennék jó anya.” – és emiatt elszalasztotta volna azt a soha vissza nem térő pillanatot, hogy a Megváltónak az édesanyja legyen! De Mária a bátor igen mellett tisztában volt azzal is, hogy ez kegyelem, ezért tud ennyire alázatosan máig Jézusra mutatni. ,,Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akiben nincs változás, sem mulandó árnyék”. (Jak 1,17)
Hagyjuk, hogy Isten terve valóra váljon bennünk
Neki elég a mi hitünk! Szeret minket és azt szeretné, hogy boldogok legyünk! Nem kéri, hogy én legyek a legtöbb nyelven beszélő, vagy a legviccesebb, a legszebb…
Annyit kér, hogy nyissam ki a szívem ajtaját teljesen, hittel és örömmel, hogy az Úr lakást vegyen benne.
Nem kéri azt sem, hogy a teljes képet lássam, vagy értsek már most mindent. Ha nem viselkedek úgy mintha én lennék Isten, sokkal könnyebben és gyorsabban haladhatok a lelki fejlődés útján. Ne mondjak ki magamról kishitű ítéletet és ne kételkedjek Jézus jószándékú vezetésében, hogy az örök élet és boldogság felé terelget.
Szeretném, hogy tudd, pont úgy vagy jó, amilyen tulajdonságokkal megáldott Isten! Igenis van rád bízott feladat, és ez nem a külsőleg látszó méretétől függ: például egy jezsuita szerzetes portásként szolgált, majd szent lett!
Ha csendesebb vagy – akkor könnyebben hallod meg mások nehézségeit.
Ha szeretsz szervezni – akkor kiválóan alkalmazhatod azt egy jó ügy érdekében, vagy másnak meglepetést okozva.
Ha más stílusú zenét szeretsz hallgatni – akkor lehet, hogy pont így hív el az Úr majd egy szolgálatra.
Ha nem szeretsz a középpontban lenni – rengeteget segíthetsz ”láthatatlanul” is, amit az Úr majd százszorosan visszaad neked.
A lényeg, hogy találd meg azokat a pontokat, ahol a sátán azt súgja neked, hogy: „Nem vagy elég ügyes. Úgysem tudod megcsinálni, ne is próbálkozz vele!” és mondj ellene! Jézus tudja, hogy miért hívott el pont Téged és, bár látja a bűneinket, nem felemlegetni jött azokat, hanem megváltani belőlük.
Bűnbánatra hív, hogy tiszta szívvel és lélekkel végig fussuk azt a bizonyos pályát és megtaláljuk a helyünket az egyházban, ott, ahova Jézus szán bennünket!
„A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. (…) De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt. Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal és gyógyítóerővel? Mindnyájan értelmezik a beszédeket? Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.” (1Kor 12, 21-30)
A lényeg: „a hit a mi feladatunk, a növekedést Isten adja!”
Forrás: Országos Lelkipásztori Intézet
hirdetés
