A hétköznapokban is Istennel járni, fogni a kezét és együtt lenni jóban és nehézségekben egyaránt… Hogy miért szeretek misére járni hétköznap is és miért érzem azt, hogy Isten ezáltal is megerősíti a hitem? Erről szól ez a cikk!
Az első, amit megemlítenék, hogy egyáltalán nem teljesítményként szeretném kiemelni a napi misére járást! Én sem jutok el minden egyes nap, de nem az a lényeg, hogy mindig az első sorban üljünk a templomban, hanem, hogy tiszta szívvel és hűséggel éljük az életünket és törekedjünk arra, hogy minden nap Istennek szenteljünk az időnkből.
Több napja, talán már hete is felhozta bennem Isten, hogy erről írhatnék, de kicsit vonakodtam. Ám ahogy teltek-múltak a napok akár egy-egy szenttől származó idézet, imaélmény vagy videó arrafelé terelt, hogy a Jó Istennek fontos ez a téma. És talán a misén belül is leginkább az Eucharisztia!
hirdetésMert a Húsvétot nem csak egyszer egy évben lehet, kell megünnepelni, hanem mindennap ott a lehetőség egy szentmisében, hogy az utolsó vacsora eseményei és a keresztáldozat átélése megtörténjen a lelkünkben.
Nagyjából érettségi időszaka alatt kezdtem el rendszeresen misére járni vasárnapon kívül is, mert onnantól volt délelőtt vagy reggel úgy szabadidőm, hogy nem kellett iskolába mennem. A közelünkben lévő templomba kezdtem járni apukámmal heti háromszor reggelente én is misére és szépen lassan egyre több kegyelmet fedeztem fel ebben.
Először is a Szentlélek rendszeresen tud szólni a szívünkhöz az olvasmányok és az evangélium által! Annyiszor tapasztaltam már, akár egy nehezebb időszakban is, hogy „Wow, ez mintha nekem szólna!”.
Egy megerősítő mondat, hogy tartsak ki, vagy egy emlékeztető, hogy valamiben fejlődni kéne, vagy egy hitre ébresztő történet, hogy Istennek semmi sem lehetetlen…
Azzal, ha valaki elmegy egy misére, vagy elolvassa a napi olvasmányokat szintén ajtót nyit Istennek, hogy szóljon hozzá az igén keresztül is. Úgy érzem, ebben is megnyilvánul a Szentlélek vezetése az Egyházban, mert már másoktól is hallottam olyen visszajelzést, hogy megérintette őket az aznapi szakasz. De egy-egy prédikáción keresztül is rengeteg útmutatást vagy emlékeztetőt kaptam már. Jó, hogyha hallunk magyarázatot olyan emberektől, akik teológiát végeztek és Krisztus szolgáiként az evangéliumot hirdetik, erre áldozták az életüket. Én azt tapasztalom, hogy Isten sokszor szólhat papokon keresztül, megerősít minket a jóban, és rávezet arra az ösvényre, amelyen szeretné, hogy járjunk.
A mise második részéről sokkal, de sokkal többet tudna mondani Pio atya, akinek a miséin rendszeresen tértek meg emberek, és aki a Golgota fájdalmát élte meg a szentmise felajánlási részében. Talán én is a róla fennmaradt írásokból, vagy tőle származó idézetekből kaptam a legtöbb útmutatást a miséről. Annyira elképesztő és csodálatos egyszerre, hogy Isten Fia nem csak 33 évre maradt a Földön, hanem az Eucharisztiában újra és újra magunkhoz vehetjük!
Jézus még fájdalmában is figyelt arra, hogy megalapítsa az Oltáriszentséget nagycsütörtökön, hogy ne maradjunk az Ő jelenléte nélkül.
Persze Isten mindenhol jelen van, de ha Jézus azt kérte, hogy ezt cselekedjük az Ő emlékezetére, akkor ne kicsinyeljük le ezt az ajándékot.
Fotó: unsplash.com
Annyi szenttől és más hívőktől is olvashatunk, hallhatunk arról, hogy miért ennyire fontos az Eucharisztia. Számomra az egyik mély bizonyosságot az a történet adta, hogy egyszer egy elítélt, miután megtudta, hogy életfogytiglanra ítélték nem szólalt meg a hír hallata után, néma lett. Tanakodtak a körülötte élők, hogy mit tudnak tenni vele, mígnem egy pap az ottani kápolnában mindennap odaültette szentségimádásra.
És ez a rab, aki előtte némaságba burkolózott, mert annyira mélyen érintette a hír, 2 hét után újra megszólalt az Eukarisztiával töltött idő hatására!
De Pio atya is hívta a híveket a napi szentáldozásra és a lelki gyermekei is terjesztették ezt a kérését a szentnek.
„Minél gyakrabban vesszük magunkhoz az Eucharisztiát, annál inkább hasonlóvá válunk Jézushoz, és már itt a földön előízeletet kapunk a Mennyországból” – mondta Szent Carlo Acutis.
Ha valaki odatérdel az Eucharisztia elé, legyen akármekkora fájdalma is, Jézus reményt fog kelteni a szívében. Az Élet Forrása az életről fog beszélni neki!
A Megváltó a bűnbocsánatról fog szólni. Aki magára vállalta betegségeinket, a gyógyulásról fog beszélni. Aki meghalt értünk, erőt fog adni, hogy elviseljük mi is a keresztjeinket.
Jézus azt mondta: „Íme én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” (Mt 28,20)
Ez nem egy erőtlen mondat volt, hanem a legbiztosabb ígéret Istentől!
Csak fedezzük fel, az Atya hogyan és hol szeretne minket ma is átölelni és jusson eszünkbe -, ha misére megyünk, betérünk egy templomba, vagy imádkozunk -, hogy Jézus legyőzte a halált és vállalta a szenvedést értünk, hogy életünk legyen! Háláljuk meg azzal, hogyha csak rövidebb időre is, de betérünk egy templomba és mesélünk Neki az életünkről, mert Ő kíváncsi mindenkire!
Ami pedig a ráadás, hogy nagyon nagy kegyelem van abban, ha közösségileg, barátokkal is imádkozunk, vagy misére megyünk. Ajánljuk fel magunkban is bátran ezeket az alkalmakat a szenvedőkért, a szívünkben lévő szándékokért és vágyakért!
hirdetés
