A Vatican News-on Andrea Tornielli, a Vatikáni Rádió szerkesztő igazgatója összefoglalta XIV. Leó pápa „Magnifica humanitas” kezdetű most, pünkösdhétfőn megjelent enciklikáját, melyben a Szentatya felszólít minket, hogy a technika fejlődését ne a szív elszegényedésével fizessük meg.
Arra a „sürgető kötelességre” hív minket, hogy maradjunk mélyen emberségesek
A mesterséges intelligencia korában – amikor a minden ellenőrzésen kívül álló hatalmas technológiai hatalom-koncentráció, valamint az embertelenség új formái már az emberi méltóságot veszélyeztetik – XIV. Leó pápa arra a „sürgető kötelességre” hív fel minket, hogy maradjunk mélyen emberségesek. A polarizációk és az erőszak korszakában, amikor terjed a „hatalom kultúrája”, és a háború újra elfogadottá válik a nemzetközi politika eszközeként, Péter utódja arra kér minket, hogy fejlesszük a technikát „anélkül, hogy a szívünk visszamaradna”. Arra hív minket, hogy fogadjuk el az emberiség korlátait és törékenységét anélkül, hogy azokat – ahogyan a technokratikus ideológia teszi – kijavítandó hibának tekintenénk. Arra buzdít minket, hogy ne a nagyok szemszögéből nézzük a világot, hanem alulról, a szenvedők szemével, a legkisebbekkel kezdve. Egy olyan Isten szemével, aki magára vette gyengeségünket, és azt üdvösség helyévé alakította, mert
„még akkor is, amikor a gépek hatékonyságukban kiemelkednek, a történelem középpontjában továbbra is egy emberi arc áll előttünk, amely arra vár, hogy ránézzenek”.
Összefoglaló XIV. Leó pápa első enciklikájáról
A „Magnifica humanitas” elsősorban nem a mesterséges intelligenciáról szóló elemző szöveg, nem foglalkozik a folyamatosan változó folyamatok részleteivel. Inkább egy „összefoglaló irat”, amely a társadalmi tanítás elveit alkalmazza korunkra – a mesterséges intelligencia korára –, megerősítve és aktualizálva a tanítóhivatal alapvető pontjait. Ez a szöveg véget vet azoknak a félreértéseknek is, akik a piacok és az új technológiák abszolút szabadságában bízva hajlamosak a pápai tanításokat – amelyek az MI közös, emberséges irányítását, az integrális ökológiát, a „bűn struktúráivá” váló gazdasági struktúrákat és a háború elutasítását szorgalmazzák – vitatható tanításként leértékelni.
A „Rerum novarum” szerzőjének nevét felvett pápa a digitális forradalom korában arra kér mindnyájunkat, hogy vállaljunk aktív szerepet, mert a „szeretet civilizációjának” felépítése „apró, de kitartó hűségek összességének” köszönhetően valósul meg, amelyek képesek megfékezni az embertelenséget. Ez tehát egy olyan feladat, amely mindannyiunkat közvetlenül érint.
A struktúrák, mechanizmusok, gazdasági és kulturális rendszerek igazságtalansága
Leó pápa emlékeztet bennünket arra, hogy „az igazságtalanságok nem csupán az egyének téves döntéseiből fakadnak, hanem azokból a struktúrákból, mechanizmusokból, gazdasági és kulturális rendszerekből is, amelyek egyenlőtlenségeket eredményeznek”, és hogy
„nem tekinthető emberi fejlődésnek az, amely egyesek fogyasztását növeli, miközben a költségeket és a terheket másokra hárítja, vagy egész régiókat alárendelt szerepbe szorít”,
ahogyan sajnos ma az új technológiák és az azokhoz szükséges erőforrások területén is történik. Az enciklikában olvassuk, hogy a magántulajdon társadalmi funkciója az Egyház „biztos tanítása”, és ma, az általánosan mindenki számára szánt javak között „számba kell vennünk az új tulajdonformákat is: szabadalmakat, algoritmusokat, digitális platformokat, technológiai infrastruktúrákat, adatokat”, hogy elkerüljük új kizárási formák és szabadságtól való megfosztás kialakulását vagy megerősödését. A technika ugyanis nem egyszerű eszköz, és amikor kritériummá válik, „végül eldönti, mi számít és mi kerülhet elvetésre”, „az embereket egy egyre hatékonyabbá váló rendszer fogaskerekeivé” fokozza le.
Amikor a hatalom néhány kézben összpontosul, hajlamos kicsúszni a nyilvános ellenőrzés alól
Manapság a platformok, az infrastruktúra, az adatok és a számítási képesség feletti ellenőrzés „nem az államok, hanem a nagy gazdasági és technológiai szereplők kiváltsága”, akik meghatározzák a hozzáférés feltételeit, a láthatóság szabályait és magát a részvételi lehetőséget. Amikor ez a hatalom néhány kézben összpontosul, „hajlamos átláthatatlanná válni és kicsúszni a nyilvános ellenőrzés alól”, akkor ez magával hozza a torz fejlődés kockázatát, „ami új függőségeket, kizárásokat, manipulációkat és egyenlőtlenségeket teremt”.
Nincs olyan algoritmus, amely erkölcsileg elfogadhatóvá tehetné a háborút
A pápa, megerősítve az „igazságos háború” elméletén való túllépés szükségességét, felszólít arra, hogy a mesterséges intelligencia hadviselésben való alkalmazását a legszigorúbb etikai korlátok alá kell vetni, mert „nincs olyan algoritmus, amely erkölcsileg elfogadhatóvá tehetné a háborút”. Továbbá a mesterséges intelligencia a képek és tartalmak manipulálásán keresztül kulcsfontosságú tényezővé vált a közvélemény alakításában, egyre nehezebbé téve az igazság és a hamisság megkülönböztetését. A munkaerőpiacot is számos bizonytalanság övezi. Az enciklika ezzel kapcsolatban arra emlékeztet minket, hogy már nem lehet kizárólag a piac „láthatatlan kezére” hagyatkozni:
a politika feladata, hogy a gazdasági és technológiai dinamikát a közjó felé irányítsa, előmozdítsa a méltóságteljes munkát, a társadalmi befogadást és az innováció előnyeinek méltányos elosztását.
Ne a technológia uralja az embereket!
Emberi mivoltunk megtartása, a folyamatok irányítása, a monopóliumok elkerülése – még ezen a területen is –, amelyek végül kevesek hatalmát növelik sokak életének rovására: a pápa által kijelölt út nem emel barikádokat, és nem is utasítja el eleve a mesterséges intelligencia használatát. Sőt, kiemeli számos pozitív aspektusát és hasznos alkalmazását, de ugyanakkor elmagyarázza, hogy nem elég etikai kérdést feltenni a felhasználásának jó vagy rossz céljáról. Elengedhetetlen a korai beavatkozás, valamint annak megkérdőjelezése, hogy hogyan van egy rendszer megtervezve, és milyen személy- és társadalomkép van beírva az azt irányító adatokba és modellekbe. Ehhez megfelelő jogi keretekre, független felügyeletre, felhasználók oktatására és mindenekelőtt ismét „olyan politikára van szükség, amely nem mond le a kötelességéről”. Ellenkező esetben a változást kizárólag a technokrata logika fogja irányítani, és azt „szükségesnek és elkerülhetetlennek” fogják bemutatni, így végül olyan szabályokat fognak bevezetni, amelyeket azok „diktálnak”, akik az adatokat, az infrastruktúrát és a számítási teljesítményt birtokolják. Ezért szükséges a mesterséges intelligencia „lefegyverzése”, azaz „a technikai hatalom és a kormányzási jog közötti egyenlőség megszüntetése”. Nem azért, hogy lemondjunk a technológiáról, hanem azért, hogy megakadályozzuk, hogy uralja az embereket: vitathatóvá, kifogásolhatóvá és ezáltal lakhatóvá kell tenni.
Pontosan azért, hogy ne mondjunk le emberségünkről, amely oly törékeny és oly „nagyszerű”.
A teljes enciklikát ide kattintva olvashatjátok.
Forrás: Vatican News
hirdetés
