„A katedrán álló tanár mindig tanúságot tesz arról, hogy miben hisz” – Zsódi Viktor piarista tartományfőnök

Remek előadásban beszélt a nevelés válságáról, az emberi kapcsolatok eltűnésének veszélyéről és a keresztény pedagógia pótolhatatlan küldetéséről Zsódi Viktor a budapesti Lumen Educationis Konferencián. A piarista tartományfőnök szerint a technológia és a teljesítménykényszer korában különösen fontos emlékeztetni arra, hogy „a személyiséggé érésnek nincs szoftverfrissítése”, és hogy a nevelés lényege ma is az emberi jelenlétben rejlik.

Egészen kiváló előadást tartott a Lumen Educatioinis katolikus oktatási konferencián Zsódi Viktor, piarista tartományfőnök – aki nemrég a 777 Podcast vendége is volt,

A „Nevelés a teljes emberért – amit nem lehet kiszervezni” című előadásában Zsódi Viktor úgy fogalmazott: korunkban „a hatékonyság és a gyorsaság vált a legfőbb metafizikai kategóriává”, és az ember egyre több mindent próbál átruházni technológiai rendszerekre. „Kiszervezzük a logisztikát, kiszervezzük az adatok feldolgozását, s ha nem vigyázunk, észrevétlenül kiszervezzük magát az emberi kapcsolatot is” – hívta fel a figyelmet a tartományfőnök, aki egész előadása során egyszerre tett hitet a professzionális innovatív oktatás és a lelki dimenzió, az ember értéke mellett.

Viktor atyafontos ellentétre hívta fel a figyelmet, mégpedig a biológiai érés természetes lassúsága és az internet felgyorsult ideje közötti „drámai konfliktusra”. A fiatalok egy olyan világban nőnek fel, ahol „egyetlen kattintással megkaphatnak egy kész választ, egy árut vagy egy információt”, miközben az emberi érés és a felelős személyiséggé válás nem gyorsítható fel ugyanilyen módon. „A gombnyomásra érkező világ elhiteti, hogy a létezés is gombnyomásra működik. De a személyiséggé érésnek nincs szoftverfrissítése” – hangsúlyozta.

hirdetés

Előadásában Zsódi Viktor élesen bírálta azt az oktatásfelfogást, amely kizárólag gazdasági hasznosság és versenyképesség alapján értékeli az iskolákat. Mint mondta, az utóbbi évtizedek nemzetközi oktatási dokumentumai „szinte kizárólag az eszközjellegű racionalitásra és a versenyképességre helyezik a hangsúlyt”, miközben az oktatás valódi célja ennél jóval több. „A piac hatékonyságot követel, az Evangélium viszont gyümölcsözést. A kompetenciák mérhetők, a bölcsesség nem” – fogalmazott előadásában.

Fotó:

A szerzetes arra figyelmeztetett: ha az iskolák teljesen átveszik az utilitarista szemléletet, akkor „az intézményeinkből versenyistállók, a diákjainkból pedig csupán számszerűsíthető humánerőforrások lesznek”. Ezzel szemben a keresztény pedagógia célja „a teljes ember kibontakoztatása”, függetlenül attól, hogy a gazdasági rendszer mennyire tartja értékesnek az adott embert. Külön hangsúlyt kapott előadásában az emberi méltóság kérdése. Zsódi Viktor szerint a katolikus iskola soha nem azonosíthatja az ember értékét a teljesítményével:

„Az emberi méltóság nálunk megelőzi a teljesítményt” – jelentette ki. Hozzátette: „ebbe a végletekig teljesítményközpontú kultúrába vissza kell vezetnünk az ingyenesség és a bizalom kritériumát”.

A piarista tartományfőnök szerint az iskolaigazgatói szerep is torzulásveszélyben van.

Úgy látja, ma egyre többen tekintenek az iskola vezetőjére vállalati menedzserként vagy vezérigazgatóként, miközben a katolikus iskola másfajta vezetést kíván.

„Az az iskola, amely nevelő közösség akar maradni, nem menedzsert, hanem ‘nevelő vezetőt’ kíván” – mondta. Szerinte az igazgató legfontosabb feladata nem a „PR-mutatók maximalizálása”, hanem „az intézmény lelkének az őrzése”. „Az adminisztrációt, a könyvelést vagy az épületüzemeltetést ki lehet szervezni külső cégeknek. De az iskola lelkét, az evangelizáló és jelenlévő identitást csak a helyben működő, elkötelezett közösség képes fenntartani” – hangsúlyozta.

Az előadás egyik központi gondolata a kapcsolatok válsága volt. Zsódi Viktor szerint a digitális kultúra és a mesterséges intelligencia korában éppen az emberi találkozás kerül veszélybe. „Az internet világa elképesztő adatmennyiséget és kész válaszokat kínál, ám miközben eláraszt ingerekkel, a belső élet mély szegénységét idézi elő” – fogalmazott. Úgy látja, egyre nehezebbé válik az elcsendesedés, a másik meghallgatása és a belső hang felismerése. Ezért szerinte a pedagógia egyik legfontosabb feladata ma nem egyszerűen a válaszadás, hanem a kérdezni tudás kialakítása. „A kész válaszok korában a jó kérdés lett a ritka kincs” – mondta.

A piarista szerzetes úgy véli, az iskola akkor válik igazán pótolhatatlanná, amikor túllép az információátadáson és az emberformálás tere lesz.

„A tudás ugyanis csak akkor válik bölcsességgé, ha kapcsolatban marad a megélt emberi tapasztalattal és az értékek fényében történő megítéléssel” – hangsúlyozta. Felidézte John Henry Newman jelmondatát is: „Cor ad cor loquitur – szív szól a szívhez.” A technológia használatát önmagában nem tartja problémának, ugyanakkor szerinte a legfontosabb kérdés az, „hogy ki vagy mi használ minket”. Mint fogalmazott: „A technikai eszközök mögötti szándékot, az etikát, a felelősséget és a mértéktartást nem lehet programozni.” Zsódi Viktor idézte Ferenc pápa figyelmeztetését is: „egymás szemébe nézzünk, és ne a mobiltelefonon keresztüli virtuális kapcsolatokat keressük”.

A piarista pedagógia szerepéről szólva kiemelte a nem formális nevelési tereket – a táborokat, túrákat, közösségi szolgálatokat –, amelyek szerinte létfontosságú ellensúlyai a digitális elszigetelődésnek. „A tábortűz melegét, a közös gyaloglás csendjét vagy a fizikai munka örömét semmilyen virtuális térbe nem lehet átmenteni” – mondta. Ezekben a helyzetekben az igazság „személyes találkozássá válik”.

Az előadás egyik legerősebb része a pedagógusi hivatásról szólt. Zsódi Viktor szerint a tanár nem egyszerűen szakember, hanem tanúságtevő ember. „A katedrán álló tanár – akár akarja, akár nem – mindig tanúságot tesz: arról, hogy mit tart fontosnak, miben hisz, hogyan viszonyul az emberhez, a világhoz és Istenhez” – fogalmazott. Hangsúlyozta: „koherencia nélkül pedig nem lehet nevelni”.

A fiatalok azonnal észreveszik, ha a pedagógus szavai és életvitele között ellentmondás van.

„A nevelés területe azért kiszervezhetetlen, mert a személyes tanúságtételt nem lehet delegálni” – jelentette ki. „A diákoknak tanúkra van szükségük, nem csupán adatközlőkre.” A tartományfőnök szerint a mai oktatási rendszer hajlamos arra, hogy statisztikákra és teljesítménymutatókra redukálja az embert. Ezzel szemben a pedagógus feladata „felemelni a tekintetét a napló fölé”, és meglátni a diákban azt az értéket, amelyet maga a fiatal sokszor még nem képes felismerni.

„A nevelés ott kezdődik, amikor képesek vagyunk kimondani egy ontológiai ‘igent’ a ránk bízott, sokszor botladozó, önbizalomhiányos vagy éppen lázadó fiatalra” – fogalmazott. Szerinte a pedagógus legfontosabb üzenete a puszta jelenlétével az, hogy „van benned érték, van számodra hely a világban, és érdemes erőfeszítést tenned önmagadért”.

Az előadás záró részében Zsódi Viktor a pedagógusok belső életének fontosságáról beszélt. Úgy fogalmazott: „nem lehetünk hiteles tanúk, ha a saját belső életünk kiürül”.

A nevelés szerinte „a pedagógus lelkében zajló csendes munkából” táplálkozik, amelyhez elengedhetetlen a csend, az imádság és a lelki élet.

Beszédében kritikus hangon szólt a fogyasztói társadalomról is. Szerinte a mai gazdasági rendszernek „nem önállóan gondolkodó, közösségben élő, kritikus szellemű emberekre van szüksége, hanem elszigetelt, manipulálható és mértéktartásra képtelen fogyasztókra”. A keresztény iskola küldetése ezzel szemben az, hogy „a szolidáris humanizmus elvei szerint neveljen”, és olyan közösségeket építsen, amelyek megtörik az emberi magányt.

Zárásként a piarista tartományfőnök a nevelést a remény cselekedetének nevezte. „Nevelni annyit tesz, mint bátran fogadni a jövőre, és reményt adni a jelennek” – mondta.

Végül arra emlékeztette a pedagógusokat, hogy munkájuk túlmutat az oktatás technikai dimenzióján. „Nem holt anyagban véssük, hanem az emberi szellembe oltjuk a tanítást. Ez a mi pótolhatatlan, szent, kiszervezhetetlen küldetésünk” – fogalmazott. Zsódi Viktor atya beszédét így zárta: „A nevelés nem egy üzleti tranzakció, ahol információt cserélünk teljesítményre, hanem a szeretet és a kegyelem ingyenes tere, amely a teljes emberi méltóság kibontakoztatására törekszik.”

Ahogyan az előadás leiratából is szembetűnő, számtalan olyan gondolatot fogalmazott meg a szerzetes, amelyet mind a konferencia résztvevői, mind mi magunk is magunkkal vihetünk – és ehhez még csak tanárnak sem kell lenni.

hirdetés