Egy tollvonásnyi emberség – avagy így dobta fel a napom egy ismeretlen kedves ember

Egy nejlonzacskón hagyott tollvonás megállította a napomat. Nem volt benne semmi nagy, mégis benne volt minden, ami a rohanó hétköznapokból lassan kikopik: figyelem, kedvesség, emberség.

Szokásos ebédrendelésnek indult a mai, de egy apró gesztus egészen megrendített. Nem azért, mert olyan nagy dolog, hanem pont azért, mert olyan kicsi – és mégis sokat jelent. A zacskón egy felirat volt: „Kedves Zoltán! Köszi a rendelést, jó étvágyat és vidám napot” – az étterem neve, mellette egy kis szívecske. Egy apró mondat, nem lehetett húsz másodpercnél több ráírni. (Mondjuk én nem tudnék zacskóra olvashatóan írni, ez papírra sem megy mindig.)

Talán azért is fogott meg ennyire ez az apró kedvesség, mert mintha a gesztusok kezdenének kikopni a környezetünkből: a figyelmesség, az egymás tisztelete, a másikban való értékek megtalálása. Kétségtelen tény, hogy a hazánkban lévő közbeszéd és a választásokhoz közelítő kampány sem ezen nemes értékeket domborítja ki – sajnos. 

hirdetés

Nem volt egy hatalmas dolog a részéről, mégis az ebédidő rohanásában ez a kedves ismeretlen vette a fáradtságot, megállt egy pillanatra és arra gondolt, hogy majd a zacskó másik oldalán is egy ember van. Végtelenül egyszerű gesztus, mégis mintha pont ez hiányozna a világunkból. A rohanásban, a futószalagon érkező feladatok és értesítések között hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a mindennapok igazi súlya nem a nagy eseményekben van, hanem ezekben a pici gesztusokban. 

Nyilván egy ilyen nem változtatja meg a világot – de megváltoztatja valakinek a napját. És ha sok ember napját változtatják meg a gesztusok, akkor a végén még magát a világot is megváltoztathatják, hiszen amikor valaki kedves velünk, mi is kedvesebbek leszünk a következő emberrel. És azzal a következő is.

Így terjed – csendben, észrevétlenül – mint egy láthatatlan lánc, ami összeköt bennünket.

És talán ez a világ legfontosabb munkája. Ahogy írom most ezt a kis blogot bevillan, hogy hányszor lett volna lehetőségem nekem is ilyesmire. Hányszor írhattam volna egy kedves sort egy üzenet végére. Hányszor mondhattam volna egy bátorító mondatot. Hányszor dicsérhettem volna meg valakit csak úgy, mert jól esett volna neki.

Köszönöm annak, aki ezt írta: nem csak az ebéd volt finom, a napom is jobb lett tőle.

hirdetés