Milyen buktatói lehetnek a karácsony előtti rohanásnak? Mi segíthet tudatosan felkészülni az örömmel természetesen együtt járó nehézségekre is? Mi lenne, ha az idei karácsonyunk nemcsak a szobánkban, nemcsak a családunkban történne, hanem a „mennyek országában” is?
Ezekre a kérdésekre is választ kap, aki végighallgatja a mentálhigiénés szakemberként is méltán ismert és elismert Pál Ferenc atya – vagy miként mindenki ismeri, hivatkozik rá: Pál Feri – advent III. vasárnapján mondott homíliáját. Üzenete ma sem veszít érvényéből, sőt: napról napra aktuálisabb!
Talán a legtalányosabb kérdés az utolsó. Ismétlem:
mi lenne, ha az idei karácsonyunk nemcsak a szobánkban, nemcsak a családunkban történne, hanem a „mennyek országában” is?
Nos, erre a kérdésre épül az egész elmélkedés, és az általunk is – dióhéjban – szemlézett kétszer tíz pont.
A Keresztelő Jánosról szóló evangéliumi szakasz zárásaként jelenti ki Jézus: még a legnagyobb prófétánál is „nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában.” Érdemes hát erre törekedni – és már itt a földön Isten dolgaiban, „országában” lenni. De mégis hogyan, mikor az érzések és érzékelés szintjén ezekben a napokban – a karácsony előtti rohanás, ügyek, feladatok és ajándékok hajszolása közepette – többségünk valami teljesen mást tapasztal?
Az első 10 pont az adott szentírási szakaszból (Mt 11,2–11) kiindulva boncolgatja, hogy mit is érthet alatta Jézus. Aki hallgatja a videót, nem érdemes ezt a részt sem áttekernie. Mi viszont – a „rohanók realitásához” alkalmazkodni próbálva – éppen csak egy gondolatot emelnénk ki ebből az első 10 pontból.
Sokszor „Isten országának a felragyogása” nem más, mint hogy „alaphelyzetbe” kerülünk. Megkapjuk, ami, úgy érezhetjük: „nekünk jár”. Négy példa erre a szövegben:
- A vakok újra látnak – egy nem vak ember számára ez természetes.
- A sánták járnak – épp, mint bárki más, nem szebben vagy gyorsabban.
- A holtak feltámadnak – azaz kapnak még pár évet itt a földön.
- És végül: a szegényeknek hirdetik az evangéliumot – szó sincs tehát arról, hogy a szegények majd gazdagok lesznek!
Visszakerülni az „alaphelyzetbe” – meggyógyulni? Sokszor ennél többre vágyunk. Karácsonykor kiváltképp. Tudunk-e bármit kezdeni azzal, ami van, ami adatik nekünk? A „természetesben” – ami ráadásul sokszor sivár, gyönge, esendő, bénácska, mélyen ember – hogyan is ismerhetném föl „az Isten országát”?
Ennek a továbbgondolása a második 10 pont, ami már kifejezetten a karácsonyi készületünkre vonatkozik. Egy, a Szent Ignác-i lelkiséget gyakorló ember talán úgy summázná: a valóság tiszteletére, szeretetére hív meg minket a szónok. Ízelítők a 10 pontból:
- „Érdemes volna felkészülnünk a karácsonyra úgy, hogy pontosan tudjuk, hogy az 2025-ben a mi településünkön milyen. A családunkban milyen. Az elmúlt 5 meg 10 évben milyen volt.” Ha nem álomszerű képzetekbe ringatjuk magunkat, az sokat tud segíteni abban, hogy felkészülten érkezzünk az ünnepbe, és ez által jobban jelen is tudjunk lenni.
- A második pontban arról hallhatunk, hogy „jó eséllyel lesz stressz” ezekben a napokban, nem is kevés – jó volna hát már most jó előre kitalálni, mit fogok ezzel kezdeni.
- Természetes módon él bennünk ilyenkor – és ez feszültséget is okoz bensőnkben már az ünnep előtt – hogy „szeretnénk jól csinálni. Mi lenne, hogyha már előre elfogadnánk, hogy az idei karácsonyon sem leszünk tökéletesek?”
- „Karácsonykor egészen irreális elvárásainkat is elő tudjuk szedni arra vonatkozóan, hogy minek hogyan kellene lennie szenteste. Ha mi egy rendes család lennénk… kezdetű mondatok kerülnek elő.” Sőt: „Ha engem a férjem tényleg szeretne, mit csinálna szenteste? Ha velem a féleségem még tényleg törődne, hogy szólna hozzám!” Érdemes erre is jó előre felkészülni, hiszen mindezek a dolgok jó eséllyel szintén nem úgy fognak történni, miként áhítjuk, hogy történjék.
- Sokan, valamilyen értelemben magányosnak érzik magukat karácsonykor, és ezt előre lehet tudni – figyelmeztetett Pál Feri atya. „Csak hozzáteszem, hogy a magukat magányosnak érzők nagyobb része házasságban él.” Ennek oka lehet, hogy ezek az emberek úgy érzik, „engem nem úgy szeretnek, ahogy én szeretném”. Erre is érdemes volna előre felkészülni.
- „Karácsonykor sokan élhetik át azt, hogy mi az, ami elmúlt. Hol vannak a havas szentesték?! Amikor ropogott a talpunk alatt a hó! Ez szerintem is szép volt, de ilyenkor hajlamosak vagyunk arra gondolni: gyerekkorban még volt egy-egy olyan szép – de már sose lesz! Szóval érdemes volna erre is felkészülni, hogy amikor meglep minket ez a teljesen váratlan gondolat – így huszonnyolcadjára is –, hogy mostanában a karácsonyok már nem olyanok mint régen, akkor ezzel mit fogok kezdeni.”
- Milyen nehéz lehet szembesülni vele, hogy ennek is, annak is hogy örülnének szeretteim, de nem tudom megvenni számukra. Talán tavaly még meg tudtam, talán már tavaly sem. Itt visszakanyarodik a szónok az evangéliumi szakaszhoz: nem gazdagok lesznek a szegényekből, hanem az ő ajándékuk az, hogy hirdetik nekik az örömhírt. „Tehát hol van bennem az örömhír?” – teszi fel a kérdést, az örömhír, amit adni tudok.
- Karácsonykor felizzanak a konfliktusok. „Tudom, mert mondjátok” – teszi hozzá egy fél mosoly kíséretében. Mi lenne, ha erre is felkészülnénk, hiszen többnyire ezek is kiszámítható rossz szokások, beszédtémák. „Valójában épp az bosszant minket, hogy a családtagjaink mindig ugyanolyanok – de ez lehetőséget ad erre felkészülni is! Ha ők ugyanolyanok, mint mindig, én hogy ne legyek ugyanolyan, mint mindig?”
- „Az együttlét szép része, amit úgy hívunk: együtt a család, és árnyéka, amit úgy mondunk: össze vagyunk zárva.” A meglehetősen humorosan előadott pontot így zárja: „Jó volna rá felkészülni, hogy kikkel leszünk összezárva.”
- Az utolsó pontban azt a kérdést tárja elénk, hogy ha tud a karácsonyom nem csak itt a szobámban, a lakásomban, a családomban, a városomban, hanem az Isten országában is történni, akkor „hogyan tudnék ennek az örömhírnek a hírnökévé lenni?”
Pál Feri atya minden vasárnapi szentbeszéde elérhető a legnagyobb videómegosztó portálon. Ezeket a pontokat megszívlelve kívánunk békés, az „Isten országát” kereső utolsó készületi napokat!
hirdetés
