Egy sülysápi vasútállomáson történt bántalmazás kapcsán ismét előkerült a félreértett egyenlőség kérdése, például, hogy miért háborodunk fel, ha egy férfi megüt egy nőt. Pedig az igazi egyenlőség nem arról szól, hogy férfi és nő mindenben azonos, hanem arról, hogy egyik sem kevesebb a másiknál, és egyiknek sincs joga bántani a másikat.
A napokban a MÁV közösségi oldalán láttam egy posztot arról, hogy egy idős nőt brutálisan bántalmaztak Sülysáp közelében. A társadalmi felháborodás jogos volt: az emberek többsége együttérzett az áldozattal, dühösek voltak az elkövetőre, és örültek annak, hogy szerencsére hamar elfogták a támadót.
A kommentek között azonban felbukkant egy cinikus hang:
„Nem egyenlőségről pofáztok mindenhol? Akkor most miért baj, ha nőt ütöttek meg?”
Ezen a kommenten végtelenül felháborodtam és elszomorodtam, hiszen a mondat sokkal mélyebb félreértést tükröz, mint elsőre gondolnánk.
Nem azonosnak, hanem egyenrangúnak születtünk
A nemek közötti egyenlőség nem azt jelenti, hogy férfi és nő ugyanaz, hanem azt, hogy egyik sem kevesebb a másiknál. Arról szól, hogy
ugyanaz a jog, ugyanaz a tisztelet, ugyanaz a méltóság jár mindenkinek nemtől, kortól vagy fizikai erőtől függetlenül.
Amikor valakit – különösen egy idős embert, egy nőt vagy egy gyereket – bántalmaznak, azért háborodunk fel, mert egy férfi egy nála gyengébb, kiszolgáltatottabb emberre támadott. A felháborodás tehát nem a nemről szól, hanem az erő és hatalom felelős használatáról.
Az egyenlőség nem a különbségek tagadását jelenti, hanem azt, hogy ezek miatt nem értékelünk senkit kevesebbre.
A feminizmus a férfiak ellen van?
Sokan félreértelmezik a feminizmus valódi jelentőségét is, hiszen nem arról van szó, hogy mi, nők, a férfiak felé szeretnénk emelni magunkat egy képzeletbeli ranglétrán. A feminizmus eredeti lényege épp az, hogy a nők is ugyanazokkal a jogokkal és lehetőségekkel élhessenek, mint a férfiak — sem többel, sem kevesebbel.
Ebbe beletartozik az is, hogy biztonságban érezhessük magunkat éjszaka egy vasúti megállóhelyen, és ne féljünk, hogy valaki megtámad bennünket, csak azért, mert fizikailag sokszor gyengébbek vagyunk.
A feminizmus nem a férfiakat akarja gyengíteni, hanem a rendszerszintű egyenlőtlenségeket akarja megszüntetni. Nem azt mondja, hogy a férfiak ne legyenek erősek, hanem azt, hogy az erő ne váljon eszközzé mások elnyomására.
És ha egy férfi bántalmaz egy nőt, az nem cáfolja az egyenlőség eszméjét, hanem épp azt mutatja meg, mennyire szükség van még rá.
Mit mond erről a Biblia?
Jézus korában a nőknek nem volt társadalmi rangjuk, mégis Ő volt az, aki nyíltan kiállt értük:
- A házasságtörő asszony története (János 8,1–11)
A farizeusok Jézus elé hurcoltak egy nőt, akit házasságtörésen kaptak. A törvény szerint halálra kellett volna kövezni, de Jézus lehajolt, írt valamit a porba, majd ennyit mondott:
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” (Jn 8,7)
Ezzel Jézus nemcsak az irgalomról beszélt, hanem megtörte a kettős mércét: a nőket akkoriban szinte mindig megbüntették, a férfiakat viszont nem. Jézus itt nem a törvényt tagadta, hanem az igazságosság hiányát leplezte le. A férfiak elszégyellték magukat és elszéledtek, Jézus pedig ezt mondta a nőnek:
„Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
- A samáriai asszonnyal való beszélgetés (János 4,1–30)
Jézus úton volt Galileából Júdeába, és megállt Szamariában, Jákób kútjánál. Ott találkozott egy asszonnyal, aki déli hőségben jött vizet meríteni, pont akkor, amikor senki más nem jár oda, Jézus pedig megszólította:
„Adj innom!” (Jn 4,7)
Ez a néhány szó ártatlannak tűnhet, de abban a korban Jézus ezzel hatalmas társadalmi tabut döntött meg: egy zsidó férfi nem beszélhetett nyilvánosan nővel, pláne samáriaival, akiket a zsidók megvetettek. De Jézus nemcsak hogy beszélgetett vele, hanem teológiai párbeszédet folytatott:
,,De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar.” (Jn 4,23)
A beszélgetés végén Jézus kijelenti magáról:
„Én vagyok az, aki veled beszélek.” (Jn 4,26)
Ez a kijelentés – az, hogy Ő a Messiás – először egy nőnek hangzott el. És ez az asszony elsőként vitte tovább a hírt, hogy kivel találkozott a kútnál.
,,Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül, az asszony szavára (…).”
- A feltámadás tanúja: Mária Magdolna (János 20,11–18)
Amikor Jézus feltámadt, nem Péternek vagy Jánosnak jelent meg először, hanem Mária Magdolnának, egy nőnek, akit korábban a társadalom megvetett. Mária ott állt sírva a sír előtt, amikor Jézus megszólította:
„Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” (Jn 20,15)
Amikor megismerte őt, Jézus így szólt hozzá:
„Inkább menj el testvéreimhez, és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (Jn 20,17)
Mária Magdolna tehát az első, aki hírül viszi a feltámadást. Ebben a korszakban ez teljesen példátlan volt. Ha Jézus pusztán a kor szokásait követte volna, ezt nem így teszi. Viselkedése tehát különleges volt: nem a férfiakat akarta háttérbe szorítani, hanem visszaadta a nők emberi méltóságát.
A Biblia azt tanítja, hogy férfi és nő egyaránt Isten képmása:
,,Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (1Móz 1,27)
Az igazi egyenlőség
Az egyenlőség nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a különbségeket, hanem azt, hogy egyik különbség sem adhat okot a másik ember leértékelésére vagy bántalmazására.
Az ilyen kommentek („akkor most miért baj, ha nőt ütöttek meg?”) nem bátorságot tükröznek, hanem értetlenséget és cinizmust. Az egyenlőség ugyanis nem egy játékos elmélet a közösségi médiában, hanem erkölcsi alapállás, ami empátiát, felelősséget és tiszteletet kíván.
hirdetés
