Vasárnap XIV. Leó pápa hét boldogot avat szentté Rómában. „Ma hét tanú áll előttünk, az új szentek, akik Isten kegyelmével életben tartották a hit lámpását. Valóban, ők maguk is lámpásokká váltak, amelyek képesek voltak terjeszteni Krisztus fényét.” – mondta a pápa homíliájában. Ismerjük meg az Anyaszentegyház új szentjeit.
Szent Bartolo Longo
Szent Bartolo Longo
Róla már korábbi cikkünkben olvashattatok. Bartolo Longo a pompeji kegyhely alapítója, korunk szentje, hiszen 1926-ban távozott a mennyei hazába.
Az ügyvéd Bartolo Longo keresztény neveltetésben részesült, mégis előbb keresztényellenes tüntetéseken vett részt, majd ateistává, később sátánista pappá lett.
Az Úr azonban nem engedte el gyermeke kezét és hosszú küzdelmes évek után, családja imáinak közbenjárására Bartolo felismerte, hogy rossz úton jár. A domonkos testvérek segítségével elengedte a múltját és belépett a harmadrendbe, ahol a „Rózsafüzér testvér” nevet vette fel, ezzel is elköteleződve a Szűzanya iránt. Pompejibe egy bárónő kérésére érkezett, hogy a bérleti díjakat összegyűjtse, vele későbbiekben összeházasodott, ám házasságukat tisztaságban élték le. Ekkoriban találkozott az itt élők szegénységével és tudatlanságával, amely mélységesen elszomorította. Pompejiben egyszer aztán egy napon kétségek közé esett, ekkor köteleződött el a rózsafüzér felé véglegesen. Térdre borulva a következőket mondta:
„Ha igazak a szavaid, hogy aki terjeszti a Rózsafüzért, az üdvözül, akkor elérhetem az üdvösséget, mert én nem hagyom el ezt a földet anélül, hogy ne válnék rózsafüzéred szószólójává.”
Ezt követően aztán sokszor visszatért még Pompejibe, ünnepet szervezett a rózsafüzérnek. Talált egy képet, melyet egy domonkos nővértől kapott, ez a ma is tisztelt Rózsafüzér Királynője kegykép. Halála órájában is a rózsafüzért imádkozta, így tért vissza szeretett a Szűzanyához. Szent II. János Pál pápa a „Rózsafüzér Apostolának” nevezte őt, mikor 2001-ben boldoggá avatta.
Szent Bartolo Longo képe
Fotó: Keszei Miklós
Szent Ignatius Choukrallah Maloyan érsek, vértanú
Mardin érseke, akit az örmény népirtás során végeztek ki, mert nem volt hajlandó lemondani keresztény hitéről. 1896-ban szentelték pappá, melyben az Ignatius nevet vette fel, 1911-ben lett Mardin érseke. Az első világháborúban Törökországot nagy veszteségek és nyomorúság sújtotta, ő igyekezett e lehető legtöbbet segíteni a népnek. 1915-ben fogták el, és másik egyházi vezetőkkel együtt láncra verve vonszolták őket a bíróság épületéhez. Itt kötelezték őket az iszlámra való áttérésre, erre ő nem volt hajlandó. Börtönbe került, és rabtársait bátorította a hitben való hűségre. Június 10-én 447 társával együtt egy elhagyatott területre vitték, ahol láncra verve meneteltek órákon keresztül, itt újra követelték tőle az áttérést, ezt az érsek ismét visszautasította, erre lelőtték. Utolsó mondata a következő volt:
A hitemért ontott véremet szívem legédesebb vágyának tartom, mert tudom, hogy ha az értem meghalt szeretetért kínoznak azok közé tartozom majd, akik örömben és boldogságban részesülnek, és megkapom azt a kegyelmet, hogy láthassam Urunkat és Istenünket odafent.
2001-ben avatták boldoggá.
Szent Ignatius Choukrallah Maloyan
Fotó: Vatican News
Szent Peter To Rot vértanú
Laikus katekéta, a II. világháború vértanúja, Pápua Új-Giunea első szentje. A háború alatt a falu papját elvitték munkatáborba, ekkor bízta To Rotára az egyházi feladatokat, aki titokban dolgozott a hit terjesztésén, ápolásán.
Védelmezte a házasság szentségét, elutasította a második feleség tartását.
A háború vége felé a vallási törvények szigorodtak, To Rotát is börtönbe vetették és kényszermunkára fogták, mert nem volt hajlandó feladni hitét és a börtönben is imádkozott. 1945-ben injeckióval végezték ki, már 1957-ben boldoggá avatta XXIII. János pápa.
Szent Peter To Rot
Fotó: Vatican News
- Szent José Gergio Hernández
Venezuelai orvos, a szegények orvosaként tisztelik hazájában. Caracasban tanult, 1889-ben kormányzati támogatással jutott el Európába tanulni. Keresztény neveltetéséhez hűen később már egyetemi professzorként minden óráját keresztvetéssel kezdte, azt az Istennek ajánlva.
Naponta járt misére, magához vette az Oltáriszentséget, harmadrendi ferencesként segítette a szegényeket gyógyszerrel.
1908-ban belépett egy kolostorba Farnetába, ahonnan kilenc hónappal később betegség miatt visszatért. Ekkor jött rá, hogy laikusként van hivatása, életét a szegények szolgálatának szentelte és közben kutatásokat végzett. 1919-ben miközben egy idős asszony számára ment gyógyszert vásárolni egy autó elütötte. Ferenc pápa 2021-ben avatta boldoggá.
Szent José Gregorio Hernández
Fotó: Vatican News
Szent Maria Troncatti nővér
Olasz szalézi nővér, misszionáriusként Ecuadorban szolgált. 1908-ban tette le első fogadalmait a szalézi rendben. Az I. világháború alatt a Vöröskereszt ápolónőjeként dolgozott egy katonai kórházban. 1925-ben ment Ecuadorba, a shur indiánok közé, itt „Madrecita”-nak, azaz „kis anyának” hívták a lakosok, nagyon szerették a nővért, aki egészségügyi szolgálatot látott el náluk, továbbá hirdette az evangéliumot is. 1969-ben 86 évesen halt meg egy repülőgép baleset következtében. 2012-ben avatták boldoggá.
Szent Maria Troncatti
Fotó: ANS – Vatican City
Szent Carmen Elena Rendiles Martínez nővér
Venezuela első szentje, Caracasban született fogyatékkal, bal karja nélkül élte az életét. Ebből kifolyólag mikor jelentkezett szerzetesi rendbe az elöljárók elutasították, végül 1927-ben lépett be az Eucharisztia Szolgái rendbe, ahol vette fel a Maria Carmen nevet. 1965-ben autonómiát kért a francia rendtől és megalapította a Jézus Szolgái rendet, így folytatva tovább az eucharisztikus munkáját, ennek az élén haláláig ő ált, mely 1977-ben következett be. Egyszer azt mondta:
„Szent akarok lenni, azt szeretném mondani, amit Szent Pál: Nem én, hanem Krisztus él már bennem.”
Szent María del Carmen Rendiles Martínez
Fotó: Vatican News
Szent Vincenza Maria Poloni nővér
A Veronai Irgalmas Nővérek Kongregációjának alapítója. 12 testvér között a legfiatalabbként született, a szegényeknél és betegeknél szolgált Boldog Charles Steeb vezetése alatt, ekkor ismerte fel a hivatását. 1836-ban a kolerajárvány alatt a sürgősségi osztályon dolgozott, nem féltve saját egészségét sem, szinte szerzetesi életet élt. 1848-ban alapította meg Veronai Irgalmas Nővérek rendjét, ahol a Vincenza Maria nevet vette fel. Jelmondata:
„Krisztust szolgálni a szegénységben”.
A rend mára három kontinensen is megtalálható. 1855-ben halt meg daganatos betegsége miatt. 2008-ban avatták boldoggá.
Szent Vincenza Maria Poloni
Fotó: Vatican News
A hét új szent ereklyéje
Források: pompejirozsafuzer.hu, catholicnewsagency.com,Vatican News
hirdetés
